Haberehrn Gusztáv Adolf 1891. április 19-én született Késmárkon[1]. Szülei, régi protestáns szellemben nevelték gyermeküket. A család vasárnaponként és gyakran hétköznap délután is, egyházi énekeket énekelt, ebből adódott Haberehrn Gusztáv Adolf zene-és orgona iránti szeretete.
Elemi,- és középiskoláját szülővárosában végezte. 1910-ben Budapestre került, ahol a Tudományegyetem bölcsészettudományi fakultására iratkozott be. Emellett orgonát és zeneszerzést is tanult. Egy év múlva rájött, hogy nem tudja egyszerre elvégezni ezt a két szakot, így otthagyta a zenét, majd matematika és fizika előadásokat hallgatott a Királyi Magyar- Műegyetemen.[2] Itt főleg Dr. Rados Gusztáv matematikustól szerezte a tudását. Közben a budapesti Királyi Magyar Tudomány- Egyetemen[3] tanult, ahol olyan híres és nagyszerű emberek tanították, mint: Dr. Beke Manó (Differenciál és integrálszámítás), Dr. Négyesy László (Magyar Stil gyakorlatok), Dr. Békefi Reming (Magyar Művelődéstörténet), Dr. Eötvös Lóránd (Kísérleti Természettan). 1912-ben tette le a tanári alapvizsgát, 1914-ben pedig a szakvizsgát. Mivel nem tudott lemondani a zenélésről, úgy döntött, hogy gyakorló évei alatt folytatja zenei tanulmányait.
- július végén azonban kitört az I. világháború, amely nagy hatással volt az életére. Többek között az anyagi nehézségek határozták meg, hogy vidéki állást fogadjon el. A Mezőtúri Református Gimnáziumban talált helyettes tanári állást, ahol 126 tanulóból álló internátus vezetését bízták rá. Itt megismerkedett a neveléstan gyakorlati részével és annyira megtetszett neki, hogy elsősorban nevelni és neveléssel kapcsolatban akart tanítani. „Ott lebeg előttem az ősrégi és nagy múlttal bíró késmárki ág. ev. kerületi líceum tanárgárdája, látom az ősz Scholtz bácsi nevelve oktató alakját, és rögtön világos előttem, hogy mi tette az akkori idők öreg tanárait legendaszerű hősökké.”[4]
Az aszódi évek
1915-ben a gimnáziumban szerzett tudását felhasználva, a Budapesti Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság előtt sikeresen tanúsította, hogy rátermett a feladatra. 1915. szeptember 1-én helyettes tanárként az Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi Főgimnáziumba került, és 1916. május 24-én pedig rendes tanárrá nevezték ki.
Olyan években került ebbe a nagyhírű gimnáziumba, ahol nemcsak a külső körülmények miatt voltak változások, hanem az iskola belső életében is fontos eseményekre került sor.
Aszódon 1912-ben indították meg az V. osztályt. Ezzel megkezdődött az algimnázium, főgimnáziummá fejlesztése, mivel ismét magas színvonalú képzés, nevelés folyt a régi falak között. Az első években még reménykedtek, hogy a gimnázium új épülettel bővülhet, de az első világháború kitörésével ez a terv háttérbe szorult. A nyolc osztályra felfejlődött főgimnázium 1915-ben felvette a Petőfi nevet, ettől kezdve a neve: Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi Főgimnázium. Lezajlott az 1. érettségi vizsgálat 1916-ban, amely fölötti örömbe üröm is vegyült, hiszen a diákok egy része nem érettségizhetett a frontszolgálat miatt.
A fizika tárgy tanítása
„Aki szerencsés az teljes berendezéses fizikaszertárt kap.”- mondta.[5]
Mivel Aszód nemrég lett nyolcosztályos főgimnázium, ezért a fizikaszertár berendezése nagyon kezdetleges volt. Úgy döntött, hogy saját maga fogja berendezni a szertárt. Ennek anyagi fedezettségét különleges módon oldotta meg. Mindenkit, akinek valami csekély hajlama volt a fúrás és a faragás iránt, és már megismerték az elektromosságtan alapjait, maga köré gyűjtötte, és megpróbálta rávenni őket arra, hogy gyakorlati úton ismerjék meg a fizika alapjelenségeit. Megpróbáltatta életre kelteni a könyvekben leírt elméleteket. Számított arra, hogy ezt nem mindenki akarja megtudni, így csak néhány diákkal dolgozott. Természetesen látták, hogy a szertárból sok szükséges eszköz hiányzik. Kézenfekvő gondolat gyanánt magától adódott a növendékek részéről való felkiáltás: ők vállalkoznak rá, hogy az eszközt megcsinálják.
Haberehrn ezzel két célt is elért: a növendékek az eszköz elkészítésével olcsó áron gyarapították a fizikaszertár hiányzó szereit, és utána ki is próbálták azokat. Azon növendékek, akik először félreálltak, később önként vettek részt ezekben a munkálatokban. Így a tantervtől és az iskolai óratervtől függetlenül kialakult a fizikai gyakorlatok „órája”. Sajnos azonban a forradalom[6] véget vetett ennek, de nemsokára bekövetkezett a tanár úr örömére az, hogy a fizikai gyakorlatokat a középiskolában a rendes órák közé sorolták.
Fiatal tanárként sok órát kellett tartania. Ilyen eset volt például mikor az aszódi főgimnázium tornatanára, Lux Sándor[7] hadba vonult, így a fiatalabb tanárok között osztották szét pozícióját. A tornaórák megtartását nehezítette, hogy nem volt tornaterem, ezért a szabadban tartották az órákat. A magyar királyi vallás és közoktatásügyi miniszter belátta, hogy az órák nincsenek, szakszerűen ellátva, ezért a miniszter elhatározta, hogy 1916. július 1-től egy hathetes tanfolyamot rendez, olyan középiskolai tanárok részére, akik a tornatanítást szívesen végzik. Haberehrn is jelentkezett erre a tanfolyamra. A következő évtől már tornatanárként is tevékenykedett. Neki volt a tanári testületben a legtöbb órája, ezért már nem engedték, hogy a következő évben az egész intézet tornatanítását elvállalja. Szerencsére időközben egy másik társa is elvégezte a tanfolyamot, így meg tudták felezni az osztályokat. Viszont még így is heti 28 órája volt.
Az ének és a zene
Szabadidejében legnagyobbrészt orgonaismerettel, egyházi énektannal, liturgiával, himnológiával, és általánosságban az iskolai énekoktatás kérdéseivel foglalkozott. Meg akarta ismerni a magyarországi evangélikus egyházi énekeket, az evangélikus egyházakban szokásos liturgiát és mindent, ami az istentiszteletek szertartását képezte. A budapesti könyvtárakban végzett kutatások alapján összehasonlításokat próbált tenni az elmélet és a gyakorlat között. Kutatásainak eredményeit összefoglalta, és publikálta az „Egységes Liturgia” című[8] cikkben, amelyben azt olvashatjuk, hogy Haberehrn Gusztáv a templomban képtelen volt a többi hívővel énekelni, mert nagyon zavarta, hogy a dalok dallamait elferdítve énekelték. Ekkor támadt egy gondolata, hogy miért nincs egy egységes korál könyv, és akkor mindenki a szerint énekelne. Szerinte a legnagyobb baj, hogy az egyházban az énekeket különböző dallamokkal énekelik, alkalmazkodva a település hagyományaihoz. Azt is hozzátette, hogy a dallamferdítés” bűnét” elsősorban a kántor és a gyülekezet követi el. A kántor, hogy könnyítse az éneklést, átfutó hangokkal, szeptimákkal egészíti ki, a tercugrásokat felcseréli szekundlépésekkel. Ezáltal a zene nem képes visszatükrözni a szerző érzelmeit. A gyülekezet szereti elnyújtani az egyes szótagokat, továbbá díszíti a dallamot. Úgy gondolja, hogy amilyen egyszerű a dallam, olyan legyen az orgonakíséret is. A kántor ne itt mutassa meg tudását, fogja fel, hogy a zene nemcsak a zeneileg képzett egyéneknek, hanem az egész gyülekezetnek szól. A liturgiához tartoznak a lelkész által énekelt részek, amelyekre a gyülekezet válaszol. Ezeket gyakran elhagyják, a lelkipásztor csak elmondja éneklés helyett. Ez Haberehrn szerint nagy hiba. Ezen problémák megoldása szerinte az egységes liturgia és dallam bevezetése. Sajnos még a korál könyvírók sem jegyzik le ugyanúgy a dallamokat, ezért kell szerinte egy egységes korál könyvet bevezetni. Bár ez nagy munkát igényelne, és teher leginkább az orgonistára nehezedne, de akkor is érdemes lenne foglalkozni vele.
Előadásai, publikálásai
Ezután egész sorozata jelent meg a cikkeinek, főleg egyházi lapokban. Az Evangélikusok lapja, külön „Egyházi zene” rovatott nyitott a cikkeinek.
Ének- és zenetanítás protestáns középiskoláinkban című cikkében[9] Haberehrn Gusztáv az énektanítás mostoha sorsáról írt. A világháború idején nem igazán foglalkoztak a művészetekkel, főleg a zenével. Az iskolákban rendszerint nem szakember tanította, ha valaki értett a muzsikához, arra rábízták e feladatot. Ha pedig a tanárnak be kellett vonulnia a hadseregbe, akkor a zenetanítást szimplán felfüggesztették. De Haberehrn szerint a legnagyobb hiba, hogy a tantermek hiánya miatt nem alakítottak zeneköröket. Végül a cikk végén összehasonlítja a református és az evangélikus gimnáziumi énektanítást. Legnagyobb sajnálatára, a református gimnáziumok messze lehagyják az evangélikusokat.
Haberehrn folytatva[10] előző cikkét, megvizsgálja az evangélikus iskolákban való énektanítást. Az evangélikus iskolákban nagyon ritka, hogy szakember tanítja ezt a tantárgyat. Ének és zene jutalomdíjakkal is alig találkozott, ösztöndíjakkal pedig egyáltalán nem, pedig a református iskolákban ezek nagyon gyakoriak. Egyedül a békéscsabai, és a budapesti gimnázium értesítőjében talált erre példát. Szerinte, ha a többi tantárgyra fordítanak pénzt, akkor az ének-zenére is kellene. Ezzel nem csak a diákokat segítik, hanem az iskola színvonalát is növeli. A zenei élet legintenzívebben Pozsonyban, és Budapesten lüktet. A budapesti intézet dal-és zenekör tagjainak száma a kettőszázhatvankettőt is meghaladta. Pozsonyban elválasztották a műéneket az egyházi ének tanításától. Emellett pedig tanítottak zeneelméletet is. Rozsnyón is foglalkoztak zeneelmélettel, illetve híres magyar zeneszerzők életrajzát is előadták. A tanár úr úgy gondolja az is fontos, hogy zene-és dalköröket indítsanak az iskolákban, ezzel segítve a diákok kibontakozását.
Haberehrn az iskolák értesítőit is áttanulmányozta. Az ének-és zenetanítókkal nagyon keveset törődtek, nevük és óráinak száma sem volt feltűntetve. Nem írták le azt sem, hogy hány órát fordítottak a tantárgyra. Egyes esetekben még a rendkívüli tantárgyak közé sem sorolták be. Végül a cikk végén összegezte a témát. Szerinte, ahol rendesen tanítják az éneket és a körök is megfelelően működnek, ott sokkal jobban sikerülnek az ünnepségek is. Úgy gondolta, hogy ezzel a tantárggyal is úgy kell bánni, mint a többivel.
További számos cikkében hívta fel a figyelmet az ének-zene helyzetére, az egyházi zenére, az orgona helyes diszponálására. [11]Haberehrn szerint azonban minden egyháznak kellene egy orgona. Részletesen leírta egy megfelelő orgona minden összetételét. Ha valamelyik egyháznak nincs elég pénze erre, szervezzenek jótékonysági hangversenyeket, összejöveteleket. A megfelelő orgona két célt érne el: a hívők zeneesztétikai érzékük finomodna; a magyar orgonaépítészet felvehetné a versenyt a külföldivel.
A háború és a forradalom után, az 1920-as években súlyos gond volt a mindennapi megélhetés: folyamatos drágulás, pénz elértéktelenedése. Ezen anyagi gondok mellett kevés figyelem jutott lelki és kulturális szükségletek kielégítésére. Haberehrn azonban újabb elhatározást tett, 1923-ban az Országos Magyar Dalszövetség megszervezte karnagyképző tanfolyamát, Haberehrn azonnal jelentkezett rá, és sikeresen elvégezte. Ez nagy hatással volt rá, főleg zeneszerzés terén. Ezzel már régóta foglalkozott, hiszen 1917. május 26-án megtartott évzáró ünnepélyen diákjai előadták Zách Klára című melodrámáját. Német szövegű dallamait már a Szepességben is énekelték, ezért megpróbálkozott magyar szövegek dallamosításával is. Első nótáit nem merte bemutatni. Ezek csak 1922-ben szerepeltek nyilvánosan a közönség előtt. Az első nótáira jó visszhangot kapott, ezek pedig egyre több és több dal megírására ösztönözték. Dallamosítás mellett szerzett női és vegyes karú három- és négyszólamos kompozíciókat is, amiket Budapesten, Aszódon, Gödöllőn és más helyeken adtak elő. Leghatásosabb vegyes kara a „Zipser Freue”[12], a szepesiek himnusszerű éneke, amelyet Késmárkon ünnepélyes alkalomkor adtak elő.
- április 13-án Szelényi Ödön, az Ágostai Hitvallású Evangélikus tanárok és elemi iskolai tanítók országos egyesületének vezetősége nevében felkérték őt egy tanítás reformját célzó előadás megtartására. Az egyesületben május 6-án tartotta meg előadását, konkrét javaslatokat állított fel az énektanítás intenzív munkája céljából.
- Legyen az ének tanítás minden tanintézetben kötelező tantárgy.
- Elengedhetetlen követelmény, hogy az énekórák egyházi és műénekórákra tagolódjanak, azon kívül legyen kettő esetleg egy óra tantervbe karének számára is beállítva.
- Az ének oktatás sikeres tanításának biztosításának érdekében ének szakfelügyelők kinevezését javaslom.
- Javaslom a vallás és a közoktatásügyi miniszter anyagi támogatásával az éneket tanító tanárok részére egy két hónapos karnagytovábbképző tanfolyamot.
- Sürgősen kiküldendő egy négytagú bizottság, amely az egész javaslat mielőbbi megvalósítását szorgalmaznák.
Ezek a javaslatok meghallgatásra találtak. Ennek eredményeképpen 1925-ben az Evangélikus Egyház egyetemes közgyűlése szorgalmazta az énektanítás megszilárdítását, az egyházi énekek tanítását, és az énekkarok létrehozását és működtetését a középiskolákban.
A zene és a fizika
1924 körül kezdtek elterjedni Magyarországon a rádiók, broadcastingok. Haberehrnnek sikerült egy háromlámpás készüléket szerkesztenie, amely Aszódon, mint első felvevőkészülék szerepelt.
„ A közel lakó amatőrök tisztán hallották
Mikor a csepeli adó ezerlikencszázhuszonötben jó reggelt kívánt
a magasba szöktek mindenféle furcsa antennák
és egy ügyes diák detektoros vevőt fabrikált”[13]
- április 16-án volt az első magyar rádió amatőr verseny. A versenyt a Magyar Rádió Újság rendezte, és öt díjat tűzött ki. Haberehrn is elindult ezen a versenyen, ahol a második díjat nyerte meg, egy háromlámpás vevőkészüléket. Sokoldalúságát bizonyítja az is, hogy ezt a készüléket be akarta vonni a zeneoktatásba. Az aszódi gimnázium falai között mások is foglakoztak a rádióval, mint új technikai eszközzel, legyen erre példa a Petőfi Önképzőkör egyik diákjának, Keken Andrásnak a dolgozatából egy részlet:„ A rádió az a kultúra-eszköz, amely ledönti a tér és idő korlátját, megdöntik az országhatárok tilalomfáit, s pillanatok alatt mérhetetlen távolságokat száguldva be, kultúrát hozó hullámaival éppúgy körülzsongja a kicsiny kunyhók nádfödelét, mint az erkélyes paloták márványhomlokzatát. elviszi a kultúrát a legtávolabbi falvakba, tanyákra, és a természet egyszerű fiát éppúgy részesíti annak áldásaiban, mint a világvárosok boldog gyermekét. És itt nem lehet elhallgatni a speciális magyar viszonyokat…”[14]
Haberehrn maga is szorgalmazta a két terület összekapcsolását, melyről véleményét a nyilvánosság elé tárta a fizikatanítás és a gyakorlati zene, e két tárgykör kapcsolatba hozható egymással,[15] akár tanításnál egymást ki is segíthetik. Egyre híresebbé vált a fizikai kísérletek bemutatása, amely során a növendék tapasztalatokat szerezhetett, és saját szemével meggyőződhetett a fizikai törvények igazságáról. A mai középiskolák modern fizikai laborokkal vannak felszerelve, és csoportokban itt kísérletezhetnek. A fizika egyik ágával, a hangtannal és a hozzá kapcsolódó tanokkal, mára már alig foglalkoznak, és csupán csak 1-2 kísérletet szánnak ennek bizonyítására. Ezzel kapcsolatosan többet kellene foglalkozni a zenetanítással is. Minden növendéket, akinek van hozzá érzéke, hangszerek megtanulására kéne buzdítani, amelyet elemi iskolája során kellene elsajátítania. Ennek egyik előnye az lenne, hogy minden iskolának lenne egy ének- és zenekara, a másik előnye pedig az ezzel való továbbhaladás alapjainak megszerzése.
Fáradhatatlanul ír, publikál, felhívja a figyelmet az énektanítás megoldatlan kérdéseire, próbálkozásait lassan-lassan siker koronázza.
Az iskolában az énekoktatást nagyon elhanyagolják, és épp hogy csak eltűrik a többi tantárgy között. Olyan hamis felfogások terjedtek el, hogy énekelni mindenki tud, akinek van hozzá hangja és hallása, így nem kell tanítani. Haberehrn szerint[16] a célravezető megoldás az lenne, hogy ha a növendéket hangszer nélkül szoktatnánk rá a zenei gondolkodásmódra. Szerinte nem kéne elriasztani az énekórákról azokat, akik valamilyen oknál foga nem képesek énekelni, hanem inkább bíztatni őket a zeneirodalom megismerésére. Jól képzett tanerőre van szüksége az iskoláknak ahhoz, hogy az énektanítás eredményes legyen, mint például a tornaórák. Hogy az lényeges javulás legyen, ezen a téren az kellene, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter írásba foglalja, hogy az éneket nem lehet, hanem kell tanítani. Az énekóráknak is szakszerű ellenőrzésre van szüksége, amelyet jó lenne, ha a Magyar Dalosszövetség is felkarolna, mert ezzel kijelenthetné, hogy tett valamit az ország újjáépítéséhez.
- április 23-án beadott egy részletes javaslatot a Harmadik Egyetemes Tanügyi Kongresszus ének és zeneügyi szakosztályához, amely a középiskolai énekoktatásra vonatkozik. Ezen a kongresszuson az evangélikus tanárok országos egyesületét képviselte. Énektanítása egyházi énekkarok megszervezéséről is szólt, ezért próbált módot keresni egy négyszólamú vezérkönyv kiadatására. Erre a célra összeállított egy 32 vegyes karból álló partitúrát, amely elejére az egyházi ének, valamint a hangjegyek fejlődésének történetét írta le.
Ez a kis Korál könyv az egyetemes egyház tanügyi bizottságának kedvező bírálata alapján tankönyvé lehetett. Haberehrn, aki az énektanítás mélyítésére hívta fel az evangélikus tanítóságot, megmutatta, hogy az egyházi dallamokat az eredeti dallam szerint egyenlő módon tanítsák. Ezeket mindig az eredeti alakban kellett, hogy használják, nem lehettek variációk, eltérések. Benne a dallamok harmonizálása egyszerű, legtöbbje a Kapi- féle Korál könyv nyomdokán halad. A hivatalos bírálaton kívül az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerint ez a könyv alkalmas az evangélikus énektanítás, különösen a karénektanítás felvirágoztatására. Az egyetemes egyház tanügyi bizottsága az engedélyezett tankönyvek sorába vette az 54. szám alatt, 1926-ban. A hivatalos méltatásból idézünk egy részletet: „Haberehrn, aki az énektanítás mélyítésére hívta fel az ev. tanítóságot, most a kivitel módját is megmutatta, hogy az egyházi dallamokat az eredeti dallam szerint egyenlő módon tanítsák és gyakorolják. Ezzel el akarja érni, hogy a különféle egyházakban különféle módon használt és elferdített dallamokat az eredeti alakban használják. helyesen oldja meg a kérdést azzal is, hogy sehol semmiféle variációt, eltérést nem vett fel.”[17]
A Kis Koral könyv rövid ismertetése
AZ 1925. október 22- én megtartott egyetemes egyházi közgyűlésen a tanügyi bizottság Haberehrn Gusztáv énekügyi javaslatát elfogadta és törvényerőre emelte. Ez a könyv segédeszköz volt az egyházi énekek tanításakor. A harmonizálásnál egyszerűségre és világosságra törekedett, úgyhogy az énekórákon tanultak alapján e korálokat mindenki megérthesse, és könnyűszerrel elsajátíthassa. A dallamok az egyetemes egyház által elfogadott zsinórmértéket, a Kapi- féle korál könyvet követik. A könyv bevezetésében az egyházi ének rövid történetét illetve a hangjegyírás fejlődését vázolta.
Az egyházi ének története: az egyházi ének a reformáció előtt.
A Szentírásban olvashatjuk, hogy az első keresztényeket arra figyelmeztették, hogy hálaadó énekeket énekeljenek hitük erősítésére. Az első keresztények, akik vallási összejöveteleiket és istentiszteleteiket barlangokban tartották héber zsoltárokat énekeltek, ezt lehet a keresztény zene első megnyilvánulásának tekinteni. Már a keresztény kor elején tapasztalhatjuk, hogy a héber és görög elemek egymásba folynak, és összekapcsolódva szerves egészet alkotnak, ebből következtethető, hogy az őskeresztény énekek nem tiszta héber, hanem héber és görög keverékek. A keresztény zene a héber egyházi zenéből a kenetet, a görög zenéből pedig a szépséget, a formai tökélyt kapta. Az őskeresztének éneke egyszerű és dísz nélküli volt. Az éneklést mindig az előénekes kezdte, amely után az egész gyülekezet megismételt. Később ez az énekkarok megjelenésével módosult, ahol nem utolsósorban a nők is énekelhettek. A zsoltárok mellett himnuszokat és dicsőítő énekeket is énekeltek. Hangszereket akkoriban nem használtak. Ez azzal magyarázható, hogy ezek a barlangokban tartott istentiszteletek titokban zajlottak, és a hangos zeneszó elárulta volna hollétüket az ellenségnek.
Később Nagy Konstantin[18] idejében, amikor a kereszténység lassan uralkodó vallássá vált, az ének a képekkel és szobrokkal díszített bazilikákban már bizonyos fejlődést mutat. A laodiceai zsinat (IV. század) azt a határozatot hozta, hogy az egyházi vezető, a lelkész és az énekkar felváltva énekeljenek az istentiszteletek alatt.
Az egyházi zene még tovább fejlődése érdekében énekiskolákat hoztak létre. Ezek élére a Primicerius került, aki az istentisztelet rendjére felügyelt, illetve vezette a karéneket. Ilyen egyházatyák voltak, pl. antiochiai Szent Ignác, Szent Athanáz és Szent Ambrus.
Az énekiskolákban négy egyházi hangnem (dór, frig, lid és mixolid) jelent meg, amelyet Szent Ambrus püspöknek tulajdonítottak. Több elnevezésük például az authentikus, illetve az eredeti hangnem nevek is ismertek. Ambrus püspök érdeme, hogy az egyházi éneket Milánóban meghonosította. A milánói egyház zenéje nemsokára Anglia, Francia- és Németországban is elterjedt.
Mivel a hangjegyírás még nagyon pontatlan volt, így előfordult, hogy ugyanazon szöveget többféle dallammal is énekelték. Ezek visszaállítására Nagy Gergely[19] idejében került sor. Összegyűjtötték az eddig használt egyházi énekeket, és ezeket még újakkal toldották meg. Ezeket a rendezett énekeket a liberantiphonariusban, állítólag Rómában Szent Péter főoltárához láncolva őrizték, ami később elveszett. Azonban egyes másolatok megmaradtak, mint például a szent galleni másolat. Mivel az egész énekreformot Gergely nevéhez fűzték, gregorián vagy cantusgregorianus nevezték el. Az egyházi énekek rendszerbe fűzésével egyidőben még négy hangnemet (hipodór, hipofrig, hipolid és hipomixolid) hoztak létre.
A hangjegyírás fejlődése
A hangjegyírás legrégibb alakja az, amit a görögök használtak, amikor az egyes hangokat betűkkel jelölték. A neumák[20] az egyházi zene révén keletkeztek s ezt neumaírásnak nevezzük. A neumaírás csak dallam emelkedését és esését tükrözi, de nem adja meg a ritmust, a hangjegyek tartalmát. Éppen ezért ennek csak az vette hasznát, aki az énekiskolában már megtanulta a dallamot.
Hermannus Contractus (XI.század) szabadabban jelezte a hangjegyek távolságát, amennyiben a neumák közé betűket is alkalmazott. Később vonalrendszert használtak, és a neumákat egybe írták.
A XI. században a már megfelelő két vonal mellé még kettőt kapcsoltak. Ezt a vonalrendszert elsőnek a Pomposa nevű kolostorban élő arezzói Guidó[21] használta. A vonalrendszerbe írott neumák által kifejlődik a korálhangjegy, ez azonban még mindig nem fejezi ki a ritmust.
A XIII. század meghozta azt a hangjegyírást, amely a ritmust is kifejezi. Ez volt az időmértékes vagy menzuralis hangjegy, amit Kölni Franco használt először. Ezek a hangjegyek szögletesek voltak, és a neumákból alakultak ki. A XIII. században a következőket használták: maxima, longa, brevis és semibrevis.[22] A XVII. században alakul ki a mai jelölés alapja, formája.
A reformáció utáni egyházi ének
A reformáció után nemcsak a pap és a kar énekelt, hanem a gyülekezet is. Ez az újítás mélyreható és nagyjelentőségű volt. A reformáció idején az egyházi éneke még nem álltak rendelkezésre, ezért meg kellett teremteni őket. Luther Márton felismerte az egyházi ének nagy horderejét, és gyakorlatiasságát. Mindenütt az éneklésre buzdított, a templomban, az iskolában, sőt még a családban is. Ő maga is írt sok éneket, az istentisztelet alkalmával az éneket előtérbe helyezte. A misét nem vetette el, csak átalakította. Fontosnak tartotta, hogy a mise részek között anyanyelvű énekek legyenek. Az istentiszteleten szereplő korálok dallamukat népdalokból, népies énekekből, és katolikus himnuszokból merítették. Ritmusuk mozgékony volt, a metrikus dallamok, csak később alakultak át. Ezt leginkább az Erős várunk című korál példázza. Az első énekeskönyv 1524-ben jelent meg Wittenbergben Walther János keze által. Ez a könyv 8 éneket tartalmazott.
Később 1529-ben Luther adott ki Wittenbergben Klug Józsefnél egy korálkönyvet, 1545-ben pedig Bapst Bálintnál Leipzigben. Luther a régi himnuszok közül sokat lefordított, ő maga is írt mellé még 37 éneket, majd ezekből összeállította az első nagyobb énekeskönyvet, amelyet 1529-ben adott ki Wittenbergben. Ezen egyházi énekeket három csoportba soroljuk.
Az első csoportba tartoznak a Luther által lefordított és Walther által megzenésített művek. Ilyen pl. a Látod Isten szíveinket, Jöjj népek Megváltója.
A második csoportba a világi népénekekből származó dalok tartoznak. Ilyen pl. Jertek hozzám Krisztus mondja, Mennyből jövök most hozzátok.
A harmadik csoportba pedig a reformáció termékei tartoznak. Ezek közül a legnevezetesebbek: Erős várunk az Úristen, Miatyánk ki vagy a mennyekben. Az egyházi énekeknél a dallam rendszerint tenorban, a gyülekezet a dallamot, a kar pedig a kísérő szólamokat énekelte. Csak 1586-ban tette át Osiander Lukács szopránba a dallamot.
A XVI. századdal zárul az egyházi énekek első korszaka, ami egyben a csúcspont is volt. A következő korszakban az orgona viszi a főszerepet. Eddig a gyülekezet orgona nélkül énekeltek, most pedig az orgona átveszi a vezetést, a többszólamú éneklés pedig visszafejlődik egyszólamúvá. Igen nagy változást jelentett a mai hangnemek bevezetése, bár még ma is vannak egyházi énekek, amik megtartották a régi hangnemeket. A harmadik korszakban jelent meg a Freylinghausen János- féle énekeskönyv, ami Johann Sebastian Bach szerzeménye. Az énekeskönyvből ránk maradt a Nyissátok meg kaputokat és a Jehova, csak néked éneklek című költemény. Az egyházi énekek utolsó korszaka napjainkig tart. Ebből leginkább Bach tanítványai emelkednek ki. Ekkor az egyházi énekek ritmusa nagyon megváltozott, már csak egyenlő hosszú hangokat énekeltek, emiatt az éneklés vontatott és lassú lett. Újabban a főcél az lett, hogy a dallamokat eredetire állítsák vissza, emellett pedig vissza kell térni az eredeti ritmikus éneklési módra.
A Kis Koralkönyv tehát pozitív bírálatokat kapott mind az egyházi, mind a világi körökből, a Kis Koral könyvedért fogadd hálás köszönetemet,. Kívánom, hogy céljának derekasan megfelelve minél kedveltebbé és népszerűvé váljék.” írta Gaal Mózes, budapest-vidéki tankerület királyi főigazgatója.[23]
„Használható könyvnek” tartja a Magyar Irodalom Történeti Társaság folyóirata, mert a legszebb énekeket gyűjtötte össze. Számunkra nagyon érdeke és tanulságos, hogy egy matematikát és fizikát tanító tanár milyen eredményeket tudott elérni a hobbi, vagy szenvedélye által gyakorolt területen.
Az elismert szakember
Ezek után egyre több felkérést kapott, egyre több publikációja jelent meg, nemcsak evangélikus, hanem más felekezeti újságokban is.1927. február 17- én a Magyar Országos Katolikus Kántorszövetség levelében arra kérte őt, hogy hivatalos lapját cikkeivel támogassa. 1927. október havában felkérték arra, hogy a budapesti földrengés obszervatóriumnak külső munkatársa legyen, amit elvállalt. 1927. november 20-án Szepes megyei írók kérték fel egy kiadványukba, olvasókönyvükbe cikket írni. Itt jelennek meg a szepesi német tájszólásban írott költeményeinek megzenésített dallamai.
- június- július hónapokban a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából, a budapesti középiskolai tanárképző intézet vezetősége továbbképző tanfolyamot rendezett a tanároknak, amire őt is felvették. 1928. november 1- én a késmárki öreg diákok budapesti összejövetelén előadást tartott a hangszeres és az éterzene egymáshoz való viszonyáról, tekintettel a jövő zenei kialakulásra címén. A találkozóról emlékkönyv jelent meg, amely a gimnáziumunkra maradt a tanár úr hagyatékában. Csodálatos látni, hogy mennyire fontos volt számára a késmárki alma mater.
- október 15 –én a magyarországi ágostai evangélikus keresztény egyház egyetemes egyházi és iskolai felügyelője elé, hosszabb memorandumot terjesztett, amelyben az evangélikus egyházi éneklési mód gyökeres javítását szorgalmazta. 1930. július 24- én a Didaktika szerkesztősége arra kérte, hogy legyen az újonnan meginduló lap munkatársa, egy éves megjelenésének anyagi feltételei biztosítottak és a magyar tanárság számára pedig színvonalas folyóiratot akartak létrehozni.
1930 októberében megbírálás és engedélyezés végett beadta a „Négyjegyű logaritmus könyvecske” című kéziratát az Egyetemes Tanügyi Bizottsághoz, amit hamarosan egyházilag is engedélyeztek. (10/1931.) Kedvező bírálatából idézve: „Nincsen táblázataiban semmi felesleges, ami azok használatát a legcsekélyebb mértékben is megnehezítené. …mellékelt egyéb táblázatok a könyvecske használhatóságát és értékét igen emelik”.[24]
1928 óta Aszód és környékén, valamint Budapesten is, felkérés esetén, népszerű tudományos előadásokat tartott. Az iskolán kívüli népművészeti bizottság elnöke köszönő iratot is intézett hozzá. Nagy társadalmi megbecsülésnek örvendett.
Az aszódi gimnáziumban nagy hagyománya volt a Petőfi – Önképzőkörnek, mely elsősorban az irodalom területén egyengette a tehetséges diákok útjait, vagy biztosította a tájékozódás, művelődés lehetőségét. Az 1930-as években növekedett a tagok száma, mivel többféle tárgykörből írhattak pályaműveket, pl. irodalom, földrajz, természetrajz, művészet, matematika. Megállapítható, hogy az Önképzőkör két tagozattal működött, irodalmival és természettudományival, az utóbbi vezetője Haberehrn Gusztáv tanár úr volt 1931-41 között. Az Önképzőkörön belül működött egy ifjúsági zenekar 26 taggal, az 1929/30-as tanévtől. Természetesen a vezetője Haberehrn, példát mutatva a többi iskolának is. A zenekar több alkalommal szerepelt az iskola különböző ünnepségein, valamint helyi összejöveteleken, bálokon, műsorokban. Az értesítőből[25] megtudtuk, hogy az önképzőkör bevételéből vásároltak egy új cimbalmot, egy nagybőgőt s egy brácsa-hegedűt. Az intézet leány magántanulói pedig szép és értékes cimbalomterítőt vettek, melyet gyönyörűen kihímeztek.
Az eddigiekből is kiderült, hogy szinte megszállottan tanította az ifjúságot matematikára, fizikára és teljes szívvel egyengette az ének-zene oktatását, elterjesztését az iskolákban, s igyekezett megszerettetni a fiatalokkal mind az egyházi, mind a világi zenét. Mindezek érdekében fáradhatatlanul tanított, tankönyveket írt, publikált, szívén viselte a tanulók nevelését. Szinte látjuk magunk előtt, hogy Habererhn tanár úr maga is hogyan válik a kedvelt Scholtz tanár úrrá.
Egykori tanítványa, Drexler Győző Edgárd, 1947-ben érettségizett a gimnáziumban, szeretettel és tisztelettel emlékezik vissza egykori tanárára, akit a diákok maguk között Csiri bácsinak hívtak. Később még a Guszti bácsi becenevet is megkapta. Becenevei mellé diákjai egy dalt is költöttek: „Számtan, mértan, fizika, kis angyalom.
Csiri bácsi tanítja, kis angyalom.
Csiri bácsi magyaráz,
engemet a hideg ráz, kis angyalom.”[26]
Győző bácsi szerint Guszti bácsi jobban meg tudta tanítani a fizikát, mint a matematikát. A Tanár Úrnak volt egy kedvenc mondása is: „Az algebra nem sült krumpli”. Viszont a fizika óráit nagyon szerették a tanulók, főleg azt, amelyiken kísérleteztek.
Haberehrn Gusztáv tanár úr tanított minket, emlékezett vissza Király Béla professzor úr, szintén tanítványa. Érdekes jelenség volt, kefe frizurájával. Számomra egyik fizika órája volt különösen emlékezetes, ugyanis a váltakozó elektromos áramról volt szó, amit egy kis kézi hajtású generátorral mutatott be. Kért egy vállalkozót az osztályból, hogy fogja meg két kezével a két pólus-rudat. Erre az egyik Kovács fiú vállalkozott. Guszti bácsi pedig csak tekerte a masinát – egyre gyorsabban, de a delikvens csak nem akarta elengedni. Végül a gyors tekeréstől már annyira húzta a kezét, hogy nem is tudta elengedni! Így amikor végül elrántotta a kezét, mindkét vezeték elszakadt![27]
A pedagógusi tevékenységen kívül számtalan társadalmi megbízatása volt, melyet szintén lelkiismeretesen végzett el.
1926 telén a Pestvármegyei Ágostai Evangélikus Felső Egyházmegye megválasztotta számvevőszéki tagnak. Ugyanebben az évben megbízást nyert egy adóbeszedési és adóellenőrzési tervezetnek az előkészítésére, amit a számvevőszék elnökéhez és a fő espereshez küldött el. 1927 májusában megválasztották az aszódi evangélikus egyház presbitériuma presbiterének és az egyház pénzügyi bizottsága tagjának. Ugyanezen év szeptember 15- én tagja lett az aszódi középiskolai kerület helyi bizottságának. 1928-ban alkották meg az Aszódi Ágostai Evangélikus Egyházon belül, a Luther Szövetséget, amelynek Haberehrn lett a pénztárosa. Az 1932/33. iskolai évben Haberehrn az Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi- Főgimnázium presbitere, pénzügyi bizottságának a tagja, a budapesti földrengési obszervatórium külső munkatársa. A késmárki evangélikus líceum 400 éves fennállása alkalmából kiadandó emlékkönyve cikket írt: „Der Dreizehnte Professor” címmel. 1933/34. évben a gimnázium pénztárát intézte. Ebben az évben megalakult a protestáns tanulókból az egyházi énekkar, akiknek Haberehrn Gusztáv volt a kórusvezetőjük.
1940/41. évben Haberehrn a bányai evangélikus egyházkerület középiskolai nagy- és helyi bizottságnak a tagja, az aszódi Keresztény Polgári Kör pénztárosa, az Országos Evangélikus Tanegyesület számvevőségének a tagja.
Epilógus
Az egyházi iskolák államosításáig[28] tanított a gimnáziumban, ezután általános iskolai igazgató lett. 1950-ben nyugdíjba ment. Ezután hamarosan testvérének családjával Budapestre költözött, ahol az Idegenforgalmi Hivatal német idegenvezetője lett.
Itt véget is ért az ismeretünk a további életéről, s az utolsó pillanatban azonban egy nem várt helyről előkerült egy gépelt papír, Haberehrn aláírásával. Megtudtuk belőle, hogy a szolgálati ideje leteltével éjjeli őr volt a MÁV magasépítő vállalatnál, majd rakodómunkás a hatvani Mezőkernél, majd bérelszámoló a hatvani Konzerv és Cukorgyárban. Ezután a pest megyei Statisztikai Hivatalnál helyezkedett el, mint segédstatisztikus, aztán adminisztrátor, konyhafelelős, analfabéta tanfolyam vezető, és a technikai minimum előadója a váci Tatarozó és Építővállalatnál. 1952. szeptemberétől újra a hatvani cukorgyárnál bérelszámoló, s utána munkaerő tartalék felelősként dolgozott. Sőt, azt olvastuk, hogy politikai téren is megfelelt az új rendszernek, hiszen pártbizonyítványt is szerzett a kiképzéséről:
Micsoda életút, a késmárki líceumtól az egyetemi tanulmányokon át, a lelkes tanításon, nevelésen át a fizikai munkáig, s a rendszer kénytelen-kelletlen elfogadásáig!
- március 16. hunyt el természetes halállal. Sírja az aszódi temetőben található. Minden év Halottak napján virággal és gyertyával emlékezünk rá.
[1] lásd függelék
[2] jelenleg BME
[3] jelenleg ELTE
[4] Haberehrn kézirat, Aszód
[5] Haberehrn kézirat, Aszód
[6] 1918. Őszirózsás forradalom, 1919. Tanácsköztársaság
[7] 1915. Bosznia- Hercegovina
[8] Evangélikus Őrállók. XII. évf. 8. sz. (1916. II. 19.)
[9] Evangélikus Őrálló. XV. évf. 12. sz. (1919. III.23.)
[10] Evangélikus Őrálló. XV. évf. 13-14. sz. ( 1919. IV. 7.)
[11] Evangélikus Őrálló, VIII. évf. 44. sz. (1922. IX. 29.)
[12] „cipszerek öröme”
[13] LGT: Szól a rádió
[14] 1927- ben érettségizett Aszódon
[15] Evangélikus Őrálló, XI: évf.11-13. sz. (1925.
[16] ?Evangélikus Őrálló, XXXI. évf. 2. sz. (1926. II. 15.)
[17] Haberehrn kézirat, Aszód
[18] Milánói edictum, 313.
[19] Pápa: 590-604.
[20] kora középkori hangjelzés
[21] itáliai bencés szerzetes, X-XI. század
[22] legnagyobb, hosszú, rövid, közepes
[23] Haberehrn kézirat
[24] Habererhn kézirat, Egyetemes Tanügyi Bizottság, 1931. I. 10.
[25] Évkönyv, 1930/31.
[26] Drexler kézirat
[27] Király Béla 1947-ben érettségizett, (levelek)
[28] 1948. VI. 16.