Szepes vármegyében született Kakaslomnicon, Késmárk város közelében,1881-ben.
Ifjúságáról, iskoláiról sajnos nincsenek ismereteink.
Aszódon, 1906. augusztus 4-től, az algimnáziumban kezdte pályáját, majd a főgimnáziummá vált iskolában tanított latin és német nyelveket. Jól felkészült, kutató, publikáló tanár ember volt. Betegsége miatt azonban több alkalommal betegségszabadságra ment, majd 1923. májusában nyugdíjazták. Hátralévő életét Aszódon élte le.
Elsősorban a magyarországi németségnek, különösen pedig szülőföldjének, a Szepességnek a kutatásával foglalkozott településtörténeti, földrajztörténeti és nyelvészeti szempontok alapján. A Felvidéki Tudományos Társaságban 1939. december 15-én tartotta székfoglalóját „A szlovákiai németek településtörténetének vázlata” címmel. Dolgozatát 1940-ben elbírálták és kiadásra érdemesnek találták a művet.
Aszódon halt meg, 1944. december 12-én. Sírja az aszódi temetőben található.