Az intézet alapítása.
A Bányai Evangélikus Egyházkerület 1890. október 6-án határozta el, hogy a Podmaniczky bárók aszódi kastélyában létrehoz egy 4 osztályos, bentlakásos polgári leányiskolát. Céljuk az volt, hogy megfelelő oktatásban részesült, vallásos, művelt és hazafias protestáns nőket neveljenek. Az intézmény megvásárlását, majd pedig átalakítását néhány hónap alatt lebonyolították, az irányítást az új püspök, Sárkány Sámuel vezette. Miután végrehajtották a felvételeket, és alkalmazták a megfelelő tanárokat, 1891. szeptember 8-án megtartották az iskolanyitó ünnepséget.
Az iskola szabályzatáról, adatairól
Az első igazgatói testület tagjai -Bartholomaeides Adél igazgatónő vezetésével – mind képzett, szilárd erkölcsű nőpedagógusok voltak, akik az iskola növendékeitől is hasonlót vártak.
A növendékek közül a bentlakásosak csakis protestánsak, míg a bejárósak más vallásúak is lehettek. A bejárok évi díja 600, a bentlakóké 900 Ft volt, amely az elkövetkezendő években többször is módosult. A rákövetkezendő években az iskola több alkalommal is meghaladta a 100 főt, ekkor a tanulók 70%-a bentlakó volt. Az intézetben több ifjúsági szervezet is működött, mint például a Jókai Önképzőkör, a Sportkör, valamint az Aszódi Leánynevelő Intézet Volt Iskolatársnőinek Szövetsége.
A siker megtörése, majd az újabb felemelkedés
A szépen haladó fejlődést 1899-ben törte meg a hasonló elképzelésekkel megnyílt kőszegi leányintézet. Ekkor nemcsak a kiváló képességű Izák Mária tanítónő, hanem még rajta kívül 17 dunántúli tanuló is elhagyta az intézetet, ezzel annak kisebb nehézségeket okozva. Ám a népszerű és tehetséges Oeschger Adél igazgatásával új oktatási megoldásokat vezettek be, emellett bizonyos átszervezések is történtek, ez pedig nemhogy az átmeneti gondokat oldotta meg, de még kelendőbbé és nagyszerűbbé tette az intézet. 1907 és 1913 között az intézmény országosan elismerté vált. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt az 1908-tól kezdődő gazdasági és háztartási tanfolyamnak. A lányok itt ismereteket szerezhetek a háztartás vezetéséről, az anyaságról, valamint a házastársi hivatásról. Ezekben az években a növendékek száma stabilan meghaladta a 100 főt.
A háború utáni virágkor
Bár az I. világháborús évek nem múltak el nyomtalanul, az intézetben 1919-ben egy újabb virágkor kezdődött a legendás Kolofont Erzsébet igazgatósága alatt. 1919 elején a Késmárkról menekült számtan tanárnő rövid idő alatt magas pozícióba jutott. Ő lett az intézet igazgatója és az internátus vezetője is. Irányítása alatt az intézet szép és eredményes időket ért el. Különösen az 1920-as években volt magas a diákok száma – a legtöbb 166 fő volt! Ez is bizonyítja, hogy az aszódi Leánynevelő kedvelt iskola volt, nem csak a protestánsoknak, hanem más vallásúak számára is. Bár az 1930-as években a növendékek száma csökkent, mivel néhány növendék a fiúgimnáziumban tanult tovább. Ennek ellenére az Intézet még mindig vonzó iskola volt, mind a tanároknak, mind a leendő diákoknak.
Az Intézet elnéptelenedése
-
október 12. után egyszerűen kiürült az iskola, a háborús zaj felerősödött, hallani lehetett az ágyúk dörgését. A növendékeket szüleik a front elöl hazavitték, az intézményt pedig katonai kórházként használták. Ezt csak 1945 novemberében oszlatta fel a szovjet városparancsnokság.
1946-ban törvénybe foglalták az általános iskolai rendszer bevezetését. Ennek értelmében a gimnázium alsó négy osztályát és a polgári iskolák 5-6. osztályát egybe olvasztották. Gyakorlatilag ezzel felszámolták a Leánynevelőt.
Kolofont Erzsébet az 1946-os újrakezdés után egy évvel, 1947-ben lemondott posztjáról és nyugállományba vonult. Az iskola vezetését további egy évig Haberehrn Gusztáv gimnáziumi tanár vette át. Az 1948-as államosítás azonban végleg megpecsételte a jó fél évszázadig működő, kiváló intézet sorsát.
Összefoglalta: Lados Alexandra 8.d
Forrás: Detre János (1991): Az Aszódi Evangélikus Leánynevelő Története
Aszód, Petőfi Múzeum