Az Intézetben működő ifjúsági szervezetek

Az ifjúsági Luther szövetség

Az 1927-ben megalakult ifjúsági szervezetnek a célkitűzése az volt, hogy a szövetségbe tartozó növendékeket emberszeretetre és önállóságra neveljék. Nagy szerepet kapott még a másikon való segítség gyakorlása, az önzetlen jótékonykodás.  A Szövetségben minden évben az elnöki tisztet egy diák töltötte be, akit az osztály képviselőkkel együtt szavaztak meg a diáktársaik. Saját pénzgazdálkodásuk is volt, előfordult, hogy ennek megteremtése miatt a lányok lemondtak pl. egy-egy jobb uzsonnáról.

A Szövetség tagjainak fontos volt az önzetlen segítség másoknak. Erre kiváló példát ad 1932. december 19-e, amikor is a lányok 12 szegénysorból származó, evangélikus elemi iskolást vendégeltek meg. Karácsonyfát állítottak, és különböző kis csomagot állítottak össze cukorkákból és süteményekből. Emellett vállalták, hogy a fenti gyerekek közül kettőt a pártfogásuk alá vesznek. Ez azt jelentette, hogy karácsonykor és tavasszal teljesen felruházták őket a növendékek által varrt ruhákkal, cipőket varrattak nekik, játékokat és tanszereket ajándékoztak nekik. Segítettek egy idős, tehetetlen asszonyt. Rendszeresen meglátogatták és naponta ebédet vittek neki.

A szövetségi tagság, természetesen önkéntes volt, de aki belépett az elkötelezte magát a jótékonykodás gyakorlása mellett. Az összejövetelek valódi munkadélutánok voltak, ahol meleg alsóruhákat, kesztyűket, harisnyákat varrtak, ajándékokat készítettek a támogatottjaiknak.

Az eredeti célkitűzéstől továbblépés az 1931/32-es tanévben történt, amikor az egyesületi célt négy pontban jelölték ki: tökéletességre való törekvés, munkaszeretet, jótékonyság gyakorlása és a valláshoz való töretlen ragaszkodás.

Később, Lindner Vilma tanárnő vezetésével egyre inkább előkerült a misszió témája. A kéthetenti összejöveteleken a misszionáriusok életével és munkájukkal foglalkoztak, dolgozatok is írtak róluk.

1938-ban a vallásos érzés erősítése vált kiemelté a Szövetségben. Bevezették a napi bibliaolvasást, a heti bibliaórákat, az őszi és tavaszi csendesnapokat. 1941-re már minden protestáns növendék a Szövetség tagja volt. Lelkesen látogatták az összejöveteleket, bibliaórákat, és ünnepélyeket. A rendszeres szeretetmunkával és gyűjtésekkel pedig támogatták a rászorulókat.

A Szövetség egészen 1944 őszéig működött, amíg a háború végérvésenyesen végett nem vetett az ifjúsági szövetségnek.

A Jókai Önképzőkör

A növendékek évente megalakított szervezete, melynek tagjai a 3-4. osztályosak voltak, a vezetést pedig a tanárnő végezte.  A tagok maguk választották az elnököt, a jegyzőt és a titkárt, a tanárnő feladata az irodalmi ízlés fejlesztése, az ott folyó munkák ellenőrzése, és az ismeretek bővítése volt.

A körben a tanulók dolgozataikat felolvasták, megbeszélték, szavaltak, muzsikáltak, ezek mellett kisebb színdarabokat is előadtak. Ünnepi alkalmaikon megemlékeztek többek között Petőfi Sándorról, Richard Wagnerről, de Arany János emléknapot is tartottak.

A legaktívabb önképzőköri év az 1932/33-as tanév volt. A májusi ülést nyilvánosan hirdették meg, amire szép számú közönség gyűlt össze. Később, évről évre látványos ünnepélyeket rendeztek, pl. 1940 júniusában megtartott ülésen Aszód környéki népviseletbe öltöztek és népdalokat adtak elő. Voltak, akik a környékük szokásait, népviseletét ismertették, mások Hévízgyörki dalokat énekeltek.

 

Sportkör

Az 1940-ben megalakult, ám a háború miatt rövid idegig működő sportkör mindenkori elnöke Kolofont Erzsébet igazgatónő volt. A sportkörnek minden beiratkozott tanuló a tagja volt.

Három szakosztály működött a sportkörben: torna, játék és atlétika. A foglalkozásokat a tornateremben és az udvaron tartották. Uszodája nem volt az Intézetnek, ennek ellenére 25 lány tudott úszni. Ősszel és tavasszal a növendékek teniszeztek, télen az iskola kertben ródlizhattak, illetve korcsolyázhattak. A tanév végén nyilvános tornaünnepélyt rendeztek.

Az 1942/43-as tanévben tagdíjat is lehetett fizetni a testnevelési alapra. A sportköri munka két csoportban folyt, heti egy-egy órában. Az évvégén azok a lányok, akik a szakosztályok versenyein jó eredményt értek el díjban részesítették.

Sajnos ennek a szervezetnek is a második világháború vetett véget.

Forrás: Detre János (1991): Az Aszódi Leánynevelő Története, Aszód, Petőfi Múzeum.

Összefoglalta: Lados Alexandra 8.d

Az Aszódi Leánynevelő Intézet rövid története

Az intézet alapítása.

A Bányai Evangélikus Egyházkerület 1890. október 6-án határozta el, hogy a Podmaniczky bárók aszódi kastélyában létrehoz egy 4 osztályos, bentlakásos polgári leányiskolát. Céljuk az volt, hogy megfelelő oktatásban részesült, vallásos, művelt és hazafias protestáns nőket neveljenek. Az intézmény megvásárlását, majd pedig átalakítását néhány hónap alatt lebonyolították, az irányítást az új püspök, Sárkány Sámuel vezette. Miután végrehajtották a felvételeket, és alkalmazták a megfelelő tanárokat, 1891. szeptember 8-án megtartották az iskolanyitó ünnepséget.

 17118_aszodi_leanynevelo_3

Az iskola szabályzatáról, adatairól

Az első igazgatói testület tagjai -Bartholomaeides Adél igazgatónő vezetésével – mind képzett, szilárd erkölcsű nőpedagógusok voltak, akik az iskola növendékeitől is hasonlót vártak.

A növendékek közül a bentlakásosak csakis protestánsak, míg a bejárósak más vallásúak is lehettek. A bejárok évi díja 600, a bentlakóké 900 Ft volt, amely az elkövetkezendő években többször is módosult. A rákövetkezendő években az iskola több alkalommal is meghaladta a 100 főt, ekkor a tanulók 70%-a bentlakó volt. Az intézetben több ifjúsági szervezet is működött, mint például a Jókai Önképzőkör, a Sportkör, valamint az Aszódi Leánynevelő Intézet Volt Iskolatársnőinek Szövetsége.

 leanynevelo

A siker megtörése, majd az újabb felemelkedés

A szépen haladó fejlődést 1899-ben törte meg a hasonló elképzelésekkel megnyílt kőszegi leányintézet. Ekkor nemcsak a kiváló képességű Izák Mária tanítónő, hanem még rajta kívül 17 dunántúli tanuló is elhagyta az intézetet, ezzel annak kisebb nehézségeket okozva. Ám a népszerű és tehetséges Oeschger Adél igazgatásával új oktatási megoldásokat vezettek be, emellett bizonyos átszervezések is történtek, ez pedig nemhogy az átmeneti gondokat oldotta meg, de még kelendőbbé és nagyszerűbbé tette az intézet. 1907 és 1913 között az intézmény országosan elismerté vált. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt az 1908-tól kezdődő gazdasági és háztartási tanfolyamnak. A lányok itt ismereteket szerezhetek a háztartás vezetéséről, az anyaságról, valamint a házastársi hivatásról. Ezekben az években a növendékek száma stabilan meghaladta a 100 főt.

 letöltés

A háború utáni virágkor

Bár az I. világháborús évek nem múltak el nyomtalanul, az intézetben 1919-ben egy újabb virágkor kezdődött a legendás Kolofont Erzsébet igazgatósága alatt.  1919 elején a Késmárkról menekült számtan tanárnő rövid idő alatt magas pozícióba jutott. Ő lett az intézet igazgatója és az internátus vezetője is. Irányítása alatt az intézet szép és eredményes időket ért el. Különösen az 1920-as években volt magas a diákok száma – a legtöbb 166 fő volt! Ez is bizonyítja, hogy az aszódi Leánynevelő kedvelt iskola volt, nem csak a protestánsoknak, hanem más vallásúak számára is. Bár az 1930-as években a növendékek száma csökkent, mivel néhány növendék a fiúgimnáziumban tanult tovább. Ennek ellenére az Intézet még mindig vonzó iskola volt, mind a tanároknak, mind a leendő diákoknak.

 

Az Intézet elnéptelenedése

  1. október 12. után egyszerűen kiürült az iskola, a háborús zaj felerősödött, hallani lehetett az ágyúk dörgését. A növendékeket szüleik a front elöl hazavitték, az intézményt pedig katonai kórházként használták. Ezt csak 1945 novemberében oszlatta fel a szovjet városparancsnokság.

1946-ban törvénybe foglalták az általános iskolai rendszer bevezetését. Ennek értelmében a gimnázium alsó négy osztályát és a polgári iskolák 5-6. osztályát egybe olvasztották. Gyakorlatilag ezzel felszámolták a Leánynevelőt.

Kolofont Erzsébet az 1946-os újrakezdés után egy évvel, 1947-ben lemondott posztjáról és nyugállományba vonult. Az iskola vezetését további egy évig Haberehrn Gusztáv gimnáziumi tanár vette át. Az 1948-as államosítás azonban végleg megpecsételte a jó fél évszázadig működő, kiváló intézet sorsát.

 

17116_aszodi_leanynevelo_1

Összefoglalta: Lados Alexandra 8.d

Forrás: Detre János (1991): Az Aszódi Evangélikus Leánynevelő Története

Aszód, Petőfi Múzeum