Az aszódi Evangélikus Gimnázium cserkészcsapatának egyetlen olyan vezetője, aki hittan tanár volt.
1912-ben született Ikladon, édesapja a falu kántortanítója volt, édesanyja az utolsó aszódi csizmadia céhmester lánya.
Aszódon érettségizett, aztán Sopronban elvégezte a teológiát. Pályáját Budapesten segédlelkészként kezdte, majd az 1938/1939-es tanévben Hamrág Béla nyugdíjazása után lett az aszódi iskola vallástanára. A mindennapi tanítás mellett gyámintézeti elnök, az énekkar vezetője, és cserkésztiszt szerepét is betöltötte. Ezen kívül számos társadalmi megbízást is elvállalt (pl.: egyháztanácstag, az Aszódi Öregdiákok Egyesületének tagja, a Keresztény Polgári Körnek a jegyzője) és természetesen, ha kellett egyházi szolgálatot is elvállalt.
A cserkészcsapatnak, minden vezető pozícióját betöltötte, volt őrsvezető, segédtiszt, rajtiszt. Zalán Frigyes volt a csapat parancsnoka, akit nagyon gyakran behívtak katonának, így ő lett a helyettese, mivel lelkészként mentes volt a katonaszolgálat alól. A csapat másik vezetője Rikhly Emil volt, akit szintén gyakran behívtak a katonaságba.
A legnehezebb időszakban is vezette a cserkészcsapatot. A háború alatt is táboroztatta őket, 1942-ben Zsámbokon volt a cserkészcsapat utolsó nagy tábora.
Méltó társa volt Bartos Márton római katolikus hittantanár, aki szintén cserkész volt. Ők ketten már akkor szorgalmazták a két felekezet, az evangélikus és a római katolikus hitbéli együttműködését. Az ő együttes tevékenységének köszönhető, hogy ebben az evangélikus gimnáziumban a felekezeti, vallási együttélés példamutatóan tudott kialakulni, pl. a zsidó vallású diákok elfogadása, tisztelete.
A II. világháború után iskolai munkája mellett helyettes lelkész volt Ikladon. Az államosítás (1948) után Nógrád község választotta meg papjának.
Felesége Oppel Éva volt, aki az Aszódi lánynevelő-intézet tanára.
1985. dec. 1-én halt meg Nógrádban, de mindvégig aszódi lakos maradt, így az aszódi temetőben van eltemetve.