Rozsnyón született 1881. március 12-én. Édesapja a Rozsnyói Evangélikus Gimnázium igazgató-tanára volt. Itt végezte az elemi iskolát és a gimnáziumi tanulmányokat. 1891 húsvétján konfirmált. 1899-1903-ig a Kolozsvári Tudományegyetem bölcsészeti karát látogatta, a 2. évvégén alapvizsgát tett, majd tanárképzésben ösztöndíjat kapott. 1903-ban magyar irodalomból, nyelvből és latin irodalomból, történetből summa cum laude szerezte meg a doktorátust, majd letette a tanári vizsgát is. 1903-ban a kolozsvári egyetem könyvtárában, illetve fővárosi könyvtárakban a múzeumokat tanulmányozta.
Pedagógiai vizsgálatot 1905 májusában tett.
1904-ben munkába állt a besztercebányai ág. hitv. vallású algimnázium helyettes tanáraként, majd rendes tanárnak, 1916-tól a főgimnázium igazgatójának nevezték ki. A gimnáziumban létrehozta a történelmi filológiai szertárt, a pénz és éremgyűjteményt, az ifjúsági könyvtárat, Bél Mátyás önképző kört, rajz és geometriai szertárt rendezte és katalogizálta a természettani szereket.
Közéleti tevékenységeihez tartozik, hogy presbitere volt az ottani egyháznak, igazgatója az iskolai tanácsnak, tagja a zólyomi esperesi törvényszékének és tagja a szabadkirályi város képviselő testületének és Zólyom vármegye törvényhatósági bizottságának.
Irodalmi munkássága 1903-ban megjelent a János Vitéz tanulmánya Petőfi költeményéről és ez volt az alapja a doktori értekezésének, cikkeket, verseket, tárcákat kisebb irodalmi történeti értekezéseket írt a kolozsvári, budapesti, debreceni, árva megyei lapokba. 10 éven át szerkesztette a besztercebányai Figyelő napilapot. Szerepet vállalt a főgimnázium értesítőinek szerkesztésében, részt vett a városi színi előadások megszervezésében és megtartásában.
Az 1918-as cseh megszállás miatt az Aszódi Petőfi Főgimnáziumba került szolgálatra, ahová 25 tanítványa is követte őt. 1919-től megkapta a rendes tanár kinevezését, és 1926-ig tanított magyar nyelvtant és irodalmat. 1926-1931 között pedig a főgimnázium igazgatója. Bekerült az Aszód község képviselő testületébe és az evangélikus egyház Tanügyi Bizottságába. Tovább folytatta közírói munkásságát, verseit, műfordításait, cikkeit számos újság közölte pl. a Nemzeti Figyelő, Az Ifjú Évek. Különböző előadást tartott az aszódi egyházi, iskolai és társadalmi szervezeteinél.
Felesége Paulinyi Anna volt.
Oravecz Ödön 1934-ben hunyt el,a házaspár sírját az aszódi temetőben találhatjuk.