Nagy Imre, a gimnázium „utolsó és az első” igazgatója
Nagy Imre 1888. július hó 2-án Kisberzsenyben született Veszprém vármegyében. Az elemi iskola elvégzése után a felsőlövői ágostai hitvallású evangélikus főgimnáziumba[1] iratkozott be, és szerzett érettségi bizonyítványt. 1908. szeptemberében a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti fakultációjára iratkozott be[2], mint magyar-latin szakos hallgató. Egyetemi tanulmányait 1912-ben fejezte be.
Tanári évei
Szakvizsga után a szabadkai városi magyar főgimnáziumhoz került ideiglenes helyettes tanárként 1912 augusztusában. 1913 nyarán az Aszódi Ágostai hitvallású Evangélikus Főgimnázium választotta meg helyettes tanárnak. 1914 februárjában szerezte meg a tanári oklevelet. Ennek alapján az aszódi főgimnázium fenntartó testülete 1914. május 1-jén rendes tanárrá nevezte ki. Aszódon megszakítás nélkül dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. Kezdetben tanárként, majd igazgatóként tevékenykedett.
A tanári oklevelén kívül megszerezte a gyorsírás tanítói oklevelet is, amelyet a budapesti vizsgáló bizottság hagyott jóvá. A történelmi fejlődés során kialakult egyetlen írásrendszer sem volt alkalmas arra, hogy elérje és követni tudja az élőbeszéd sebességét. A gyorsírásnak éppen ez az egyik legfontosabb feladata és jellegzetessége, hogy alkalmas az élőszó követésére, rögzítésére. A gyorsírástörténet azt igazolja, hogy a görögöktől kezdve napjainkig mindig volt és lesz olyan igény, hogy az emberi szót az elhangzással egy időben le lehessen írni. A gyorsírás tanítása szervezett formában 1857-ben indult el hazánkban, Nagy Imre rendkívüli tárgyként tanította a gimnáziumban. Az 1920-as években bekapcsolódott a Petőfi Önképző Kör[3] munkájába, amelynek során többször is vállalta a kör tanári vezetését. Magyar szakos lévén hozzáértően, szaktudásának megfelelően segítette, támogatta az irodalom iránt érdeklődő diákokat.
A gimnázium minden tekintetben része volt a településnek, ezért az iskola tanárai szívesen kapcsolódtak be az aszódi közéletbe. Nagy Imre tagja lett például az Aszódi Takarékpénztár Igazgatóságának, az aszódi Polgári Lövész- Egyesületnek, és az Óvodai Bizottságnak. Mivel evangélikus intézményben dolgozott, ezért részt vett az egyházi közéletben is, tagja volt a Gimnáziumi Bizottságnak, az Egyházi Tanácsnak, és a helyi Luther – Szövetségnek.
Az 1930-as években is gyakran vállalt közszerepet. Különböző szervezetek működésében vett részt. Megválasztották az Evangélikus Egyház presbitériumi tagjának, az Országos Evangélikus Tanáregyesület választmányi tagjának. Fontos szerepet töltött be az országgyűlési képviselőválasztásokon is, miután ő lett az aszódi választókerület helyi elnöke. Ifjúsági és felnőtt polgári körökben előadásokat tartott, és az ünnepi műsorokat megtisztelte beszédeivel.
Igazgatóságának évei
1937-ben Szever Pál nyugdíjazását követően Nagy Imre megkapta az igazgatói kinevezést, amelyet a tanári kar is nagymértékben támogatott. Több mint tíz évig volt az intézmény vezetője, az alapvető feladatok ellátásán túl, számos fontos esemény történt a gimnázium életében, sajnos az ország, illetve az európai események is alaposan megváltoztatták azt az irányt, amelyen haladt az evangélikus iskola.
A jelentős események közül megemlítendő, hogy az egykori diák, Petőfi Sándor tiszteletét még inkább próbálták növelni, ahogyan Nagy Imre beszédében is említette: „Nyissátok meg szíveiteket, fogadjátok be oda az ő nemes érzéseit, intelmeit, eszméit és kövessétek azokat.”[4] A Petőfi kultuszt ápoló diákok, felnőttek elhatározták, hogy végre megvalósítják azt, hogy szobrot állítanak a híres költőnek. Az öregdiák összejövetelen megerősítették ezt a gondolatot és felhívást intéztek a közvélemény felé: ”Iskolánk vezetősége elhatározta, hogy Petőfinek, ki 1838. júniusában hagyta el az aszódi alma matert, eltávozásának századfordulós ünnepén szobrot állít” [5] Nemcsak Aszódról, hanem az ország minden tájáról érkeztek a támogatások, s így nemsokára megindulhattak a munkálatok. A tanév végén szintén megemlékeztek a nagy költőre, hiszen 100 évvel azelőtt mondta el Petrovics Sándor „búcsúbeszédét”, az első ismert versét[6].
A szobrot, a gimnázium egykori tanulója, Morzsa-Morhardt Gyula készítette el, 1939. május 21-én került sor a felavatására a gimnázium épülete előtt. Az avató ünnepség fényét emelte, hogy az avatóbeszédet D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök mondta el. Egy gondolatával utalunk azokra az időszerű kérdésekre, amelyekre beszédében megfogalmazott: „Nem is neki van szüksége erre a szoborra, hanem nekünk, a most élő és az utánunk jövő nemzedéknek.” [7]. A felavatott szobrot az iskola nevében Nagy Imre igazgató vette át. Beszédek, méltatások, ünnepi műsor és koszorúzás követte egymást. A szobor ma is áll, de ott maradt, az állami iskolaként működő gimnázium területén.
Az 1939-es tanévtől[8] kezdve, nem a megszokott rendben zajlottak a tanévek, mivel új tárgyak kerültek oktatásra, mint például légoltalom, új képzési forma, mint például a leventeoktatás. Megjelent a háborús propaganda, az elsősegélynyújtó tanfolyam. Az ország háborúba lépésével a tanárok, majd a diákok közül is egyre többen kerültek ki a frontra. Már lehetetlen volt a hagyományos értelemben vett oktató-nevelő munka. A megszokottat próbálták követni, de érezni lehetett a bizonytalanságot. Ugyanakkor Nagy Imre igazgatóként igyekezett az iskolát fejleszteni, a diákok érdekeit szolgálva. Ezekben az években indult el az országos magyar falusi tehetségmentő mozgalom, a társadalmi és szociális nevelésre való nagyobb odafigyelés. Ekkor terjedt el jobban a filmvetítés, s a filmoktatás.
A háború utolsó évét, az 1944/45-ös tanévet így nyitotta meg az igazgató: „Nehéz viszonyok között nyitottam meg az 1944/45. tanévet. Félelem és aggodalom szállta meg akkor a szíveket a politikai és a hadi események folytán, a kétségeket igyekeztem a tanulók szívéből eltávolítani, hitet és reménységet ültetni helyükbe.”[9]
1944 őszén a hadi események is elérték Aszódot, támadtak a szovjet csapatok s a tüzérségi párbaj következtében több belövést is kapott a gimnázium épülete. A tanévet többször megszakították, mivel egyáltalán nem voltak biztonságosak a feltételek. Az iskolát közel egymillió pengő kár érte. A harcok elmúltával újraszervezték az oktatást, a romok eltakarítása után. A tanítás áprilisban kezdődött el, s júniusban megtartották az érettségi vizsgálatokat is. A következő tanévet is mostoha körülmények között töltötték a diákok, s a tanárok. Hiányoztak a tárgyi feltételek, megfelelő tanterem, tankönyv, füzet, stb. nem volt, a személyi feltételek sem voltak elegendőek, mivel a tantestület sem vált még teljessé. a bizonytalanság a diákok magatartásában, tanulmányi eredményében is megmutatkozott. Nagy türelemmel és odafigyeléssel irányította az egyházi gimnázium működését még három évig, majd az államosított intézményt egy évig.
Nyugdíjazása után néhány évvel, 1954-ben halt meg. Halottak napján sírjára mécsest és virágot visznek az aszódi diákok.
[1] a mai Ausztria területén található
[2] lásd függelék
[3] 1881-ben alapította Csengey Gusztáv
[4] Asztalos, 311. o.
[5] Asztalos 311. o.
[6] Petőfi Sándor: Búcsúzás
[7] Asztalos: 315. o.
[8] 1939. szeptember 1-én kitört a II. világháború
[9] Asztalos 325. o.