Kondoroson született 1897-ben. Édesapja igazgató-tanító volt.
A salgótarjáni reálgimnáziumban kezdte meg tanári pályafutását 1921. november 15-én, történelem és földrajz tárgyakat tanított.
Aszódra 1929. november 1-én került, „Új kartársunkban mi jó kartársat, a tanulók képzett tanárt és jó vezért nyertek”, szólt a korabeli iskolai vélemény. Történelmet és földrajzot oktatott a diákoknak.
A tanítás mellett aktív közéletet élt. Betöltötte az iskolai cserkészcsapat parancsnoki tisztét, a X. kerület, majd az Országos Bizottság tagja. Részt vett a gödöllői jamboreen is 1933-ban. A helyi evangélikus gyülekezet másodfelügyelője. A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) alelnöke. A Galga-völgyi Méhészkör alelnöke. Gyakran tartott előadásokat, mondott ünnepi beszédet. A Vallás-és Kulturális Minisztérium nyertes ösztöndíjasaként földrajzi tanfolyamon vett részt Olaszországban, melyről több módszertani cikket írt.
Az államosítás (1948) után a tantestület aktív tagja, éveken át Pest megyei tanfelügyelő. 1962-ben ment nyugdíjba, szabadidejében az aszódi TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) szervezet titkáraként tevékenykedett.
Felesége Kovács Jolán volt, gyermekeik Endre, György és Lenke.
1965-ben halt meg, sírja az aszódi temetőben található.