Örvendetes, hogy élt Aszódon egy olyan ember, akit mindenki szeretett, bár szigorúságáról volt híres, az aszódi evangélikus gimnázium egyik legnépszerűbb tanára.
Ő volt Jancsik Mihály, magyar-latin szakos, aki 1889. július. 20-án született Ambrózfalván, Csanád vármegyében egyszerű iparos családban. Elemi tanulmányait az ottani evangélikus tót iskolában végezte el. Tizenkét éves korában a békéscsabai evangélikus gimnáziumba került, ahol a nyolcadik osztályt elvégezve, ugyanott 1910-ben érettségit is tett. Ugyanabban az évben, a debreceni református főiskolára ment, ahol a bölcsészeti szakra iratkozott be. 1914. június 30-án a nyolc félévet szabályszerűen befejezve, abszolutóriumot nyert.
A főiskolai tanulmányai után tanári pályáját 1914. szeptember 1-jén kezdte a makói állami főgimnáziumban, mint gyakorló tanár. A három év alatt a makói internátusban, mint felügyelőtanár is működött. 1917. szeptember 1-jén, mint segédszolgálatos katonát, a bonyhádi evangélikus főgimnáziumhoz szabadságolták, ahol egy évig, mint helyettes tanár tanított.
Aszódra 1918. szeptember 1-jén került szakvizsgás helyettes tanárként. Az egyetemi oklevél megszerzése után, 1920. január 1-jével rendes tanárként alkalmazták. A kommunizmus ideje alatt 1919. április 18-tól 1919. szeptember 16-ig Pitvaroson, Csanád vármegyében tartózkodott oláh megszállás alatt.
Az 1930/31. tanévben felújította az algimnáziumban egykor volt hagyományos majálist, melyet ettől kezdve évente ő rendezett. Később ez sok esetben juniálisra sikeredett. A háborús években szüneteltették, ám a béke eljövetelével újjáélesztették ezt a hagyományos ünnepet. A Petőfi Önképzőkör tanárelnöke és a Petőfi-gyűjtemény őre volt.
Több évig igazgatóhelyettes, majd az államosítás után általános iskolai igazgató is volt. A helyi társadalmi életben is jelentős szerepet vállalt. Foglalkozott mezőgazdasági kérdésekkel, sikeres eredményeket ért el állattenyésztés terén, s behatóan tanulmányozta a szőlő-, gyümölcsfaművelést, hagymatermesztést.
Az államosított gimnáziumból ment nyugdíjba. Időközben elvette feleségül Saguly Irént, egy evangélikus lelkész lányát.
A Csengey úti, úgynevezett „Jancsik-kertben”, egy villában lakott a feleségével. Szerette a hivatását, a gyerekeket, de saját gyermeke sajnos nem volt. Az évenkénti majálison gyalog vagy autóval kirándultak a Petőfi-forráshoz. Az akkori gyerekek kedvenc tanárukként emlegették. A mai idősek, akik még emlékeznek rá, szintén szeretettel gondolnak Jancsik Mihályra, mindenki „Miska bácsijára” aki 1960-ban hunyt el.