Iskolatörténet

Az evangélikus egyház oktatáspolitikája Magyarországon

 

 

Aszód története

Szűkebb pátriánk, Aszód története visszanyúlik az őskorba. Régészeti emlékek bizonyítják, hogy Kr.e. az V. évezredtől folyamatosan lakott terület. ( őskori régészeti leletek a városi múzeumban). A honfoglalás idején a magyarok Kartal vezetésével telepedtek le a Galga mentén. Az Árpád-korban is élő település volt a mai város, ill. környéke. Aszódot 1401-ben említi először egy oklevél.

A török harcok idején Aszód elnéptelenedik, majd Buda visszavívása (1686) után bizonyíthatóan megindult a lakosság újratelepülése, telepítése. (telepítések, bevándorlások a XVIII. században)  Ebben szerepet játszott kedvező földrajzi fekvése, Pesthez való közelsége.

  1. Lipót császár a zólyomi származású földesúrnak, Osztroluczky Jánosnak és feleségének, Just Juditnak ajándékozza az aszódi birtokot 1691-ben. Fejlesztéséhez nemcsak technikai eszközök, hanem szorgos munkáskezek is szükségesek. Elkezdődik a felvidéki evangélikusok betelepítése. Ennek következtében megerősödik az evangélikus egyház, mivel az új birtokos maga is Luther követő. A felvidéki, még szerény jövedelmű Podmaniczky János feleségül veszi Osztroluczky Juditot és így kerül az aszódi birtok élére. A Podmaniczky család közel 200 évig meghatározó szerepet játszik a település életében. ( pl. Podmaniczky Frigyes, „Budapest vőlegénye” ) Megemlítendő például a szép barokk kastély, az evangélikus templom építése. Az ipar fejlesztésére német, szlovák iparosokat, és kereskedőket hívtak be. Ennek következtében lett háromnyelvű Aszód, nemcsak a mindennapi életben, hanem az oktatásban és az egyházi életben is. ( példa erre az Iskolatörténeti Múzeumban található háromnyelvű énekeskönyvek ) Tudomásunk van arról, hogy az evangélikus egyház csak olyan papot és kántortanítót alkalmazott, akik mindhárom nyelvben járatosak voltak. Mezővárosi privilégiumot kapott 1761-ben. Egy évben háromszor tarthatott vásárt.

Rövid hanyatló szakasz után a Podmaniczky család támogatása és a dualizmus jótékony hatása folytán

megindult a vasút bővítése, bankok nyitása, postahivatal és távírda működése. 1905-ben telefont kapott, 1914-ben pedig repülőgépgyár létesült Aszódon. Ugyan városi rangját elveszítette a XIX. század végén, de továbbra is a Galga mente gazdasági, közlekedési és kulturális központja maradt.

Változást a 2. világháború hoz a város életében, ugyanúgy, mint iskolánk életében is.

 

Az iskola kialakulása a XVIII. században: Schola latina

Feltehetőleg a gimnáziumunk elődjében, a schola latina-ban, az elemi iskola keretei között indult meg a tanítás az 1727-28-as tanévben.

A XVIII. század első évtizedeiben, a törökök kiűzése és a Rákóczi szabadságharc után a protestánsok hitüket is erősítendő, erőteljes iskolapolitikát folytattak. Ugyan III. Károly ígéretéhez híven nem tért vissza az erőszakos ellenreformációs módszerekhez, de különféle kedvezményekkel, adományokkal támogatta a katolikus egyházat. A protestánsok helyzetét rendelettel szabályozta. ( Carolina Resolutio, 1731) Ezen a vidéken a 3 nagy földbirtokos család járt elől vallásuk védelmében, úgymint a Prónay, (Acsa ) a Ráday (Pécel )és a Podmaniczky (Aszód ) protestáns családok. Az aszódi evangélikus schola latina alapítása ezen elgondolás miatt történt, vagyis a protestáns szellemű nevelést nemcsak a családban, hanem az oktatási intézményekben is szükséges folytatni. A neve is mutatja latin nyelven tanultak a diákok. A tanítás nádfedeles földszintes házban folyt, a tanítási idő délelőtt és délután 3-3 óra.

A következő évekről kevés a feljegyzés, a forrás. Nincsenek pontos ismereteink az iskola életéről. Kivételt képez az 1788-as canonica visitatio, amely tartalmaz néhány adatot. Az leszögezhető, hogy az evangélikus egyház maga alkotja tantervét, bizonyítván ezzel a protestánsok lelki szabadságát. A rektor, egyben a tanár folyamatosan bővítette, ill. változtatta a tantárgyak körét. Az első tanár (ludi magister), Kádassy János, aki magyar, német, tót (szlovák), cseh, latin, görög, földrajz és aritmetika tantárgyakat tanított. A kezdeti időben körülbelül 20-30 tanulója volt az iskolának, akik mind protestáns vallásúak voltak.

Az 1766-os országos összeírás szerint már kisgimnáziumként tartják számon.

Petőfi tanítójának kora: 1833-1856

Koren Istvánt, a szomszédos Domony község szülöttjét 1832-ben hívták meg Aszódra tanítani, melyet örömmel elfogadott.

Az iskola már 3 osztályból és 5 évfolyamból állt.(1 év alapozó, 2 év nyelvészet, (grammatica) és 2 év mondattan,( syntaxis) Megállapíthatjuk, hogy a latin nyelvet magas szinten oktatta, a történelmet, földrajzot, természetföldrajzot magyarul adta elő, a felsőbb évfolyamokban görögöt is tanított. Kb. 40-60 diák járhatott hozzá.

Nagyon fontos, hogy Koren elsőként vezette be az iskolai anyakönyvet, a Matriculát, a diákok érdemjegyeivel, adataival (név, életkor, vallás, születési hely, lakóhely, apja neve és foglalkozása)

Büszkén olvashatjuk Petőfi Sándor nevét az 1835-38-as tanévekben. (lásd a városi múzeum tárlóját)

Mint a beíratásnál mondotta az apja, Petrovics István, azért választották ezt a várost, mert neki

és feleségének is kedves emlék . Ugyanis ő Kartalon született és Aszódon tartotta esküvőjét

Hrúz Máriával. Innen költöztek tovább Szabadszállásra, ahol mészárszéket béreltek.

Az aszódi kisdiákból a világ egyik legnagyobb költője lett. Petőfi a Galgától indult a nagy Óceánba, a halhatatlanságba. Tudjuk jól, hogy itt kezdett verseket írni, itt volt először szerelmes és itt akart először színésszé válni.

Petőfi nagyon szerette a természetet, képes volt órákat olvasni a fűbe heveredve, a gimnázium

könyvtárából kivett olvasmányokat, akár latin, akár német nyelven. Kedvence költője, Horatius mindig a zsebében volt. (Carpe diem) Nemcsak a költő, hanem általában az ifjúság is szeretett kirándulni, ezért már Koren István tanítósága alatt létrehoztak egy ilyen társaságot.

A gimnázium könyvtára is ettől az időtől fogva gyarapodott, főleg Podmaniczky Lajos támogatásával. Ez is hozzájárult a diákok önművelésének fejlesztéséhez, ahogyan szokás volt ez minden evangélikus iskolákban.

 

Az algimnázium és Moravcsik Mihály munkássága

A Bach- korszakban (1850-59) a gimnáziumot is utolérte a központi irányítás akarata, azaz német nyelven kellett oktatni. Még gimnáziumi jellegétől is megfosztották, s néhány évig felsőbb elemi iskolaként működött, melyben leánynövendékek is tanulhattak. Ráadásul Koren István, a fáradhatatlan tanár 1856-ban Szarvasra távozott tanítani.

A következő években az aszódi tanügy barátai összefognak a hívekkel, hogy újból gimnáziumot alapítsanak.

Az 1862/63-as tanévben megnyílik az algimnázium, hála az áldozatos munkának és egyetértésnek, egy osztályt el tudnak indítani. Ezekben az években tanít itt Csengey Gusztáv, országos hírű költő, a Petőfi-Társaság tagja, az aszódi Petőfi-kör megszervezője, a Petőfi önképzőkör lelkes elindítója, a Petőfi kultusz támogatója, nemcsak az iskolában, hanem Aszódon is. ( ma: ált. isk. névadója)

Az intézmény másik mozgatója, lelkes szervezője Moravcsik Mihály, evangélikus lelkész.

Vezetésével létrehozták az alumneumot, így megoldották a vidéki tanulók olcsó élelmezését,

tanszereket, könyveket szerzett a szegény diákoknak, s ő szorgalmazta az iskola bővítését, az emelet ráépítését is. (mai városi múzeumi épület)

Amiképpen Koren a schola latinának, úgy Moravcsik pedig az algimnáziumnak volt meghatározó személyisége. Kiemelkedő esemény az un. százados ünnepség megszervezése 1888-ban. Ugyan tudták, hogy az iskola fennállásának 100. évfordulója nem biztos datálású, mégis megállapodtak ebben az időpontban. A nagy külsőségek közötti megemlékezés egyik célja az volt, hogy felhívják a figyelmet az algimnázium állapotára, s a fejlesztés szükségességére. Képviseltette magát a MTA, a Petőfi-Társaság, a Kisfaludy-Társaság, a vármegye, a vidék és egyéb hatóságok.

 

A század utolsó éveiben tovább gyarapodott az algimnázium épületekben, tanári karban,

diákokban, támogatásokban egyaránt. Az iskola anyagi helyzetének megszilárdítása érdekében mindenféle lehetőséget kihasználtak, érdekes színfoltja az intézmény vásártartási joga. (nézz utána:városi jogok)

Eredetileg már 1863-ban megkapták a Podmaniczky családtól ennek a jognak a negyedrészét,

majd, 1902-ben ugyancsak vásárol a gimnázium bizonyos részt belőle. Természetesen folyamatosan bővítették a vásártér területét, szolgáltatásait. Időnként bérbe is adták a jogot, amiből szintén magas jövedelmük származott. Ennek a jognak élő voltát bizonyítja a kereskedelmi miniszter rendelete, amely országos vásár tartását engedélyezi. (1903)

Az iskola anyagi helyzetének megszilárdulása lehetővé tette az internátus létrehozását, ill. egy új épület megépítését. A következő években rohamosan fejlődik a gimnázium.

 

A főgimnázium létrejötte

Megnyílik az V. osztály az 1912/13-as tanévben, azaz főgimnáziummá nyilvánítják az aszódi iskolát. Emelkedik a diákok száma, (154) és új tanárok is érkeztek Aszódra.

Az I. világháború azonban megakasztja a fejlődést, diákok és tanárok vonulnak be fegyveres

szolgálatra. Ebben az évben határoznak Petőfi nevének fölvételéről és 1915 januárjától Petőfi főgimnáziumról beszélhetünk.1916 nagyon fontos év, mivel ekkor nyílik meg a VIII. osztály és ebben a tanévben tartják az első rendes érettségi vizsgát. Eközben a történelmi események hatása Aszódon is megmutatkozott, többen a diákok és tanárok közül a fronton teljesítettek fegyveres szolgálatot, a hősi halottakra tisztelettel emlékezünk. A háború után (1918) a tanulók száma megnövekedett 320 főre. A Felvidékről egyre nagyobb számban érkeztek menekült diákok és velük együtt tanárok is (pl. Stibrányi Gyula, Dr. Oravecz Ödön, Velten Armand, Szever Pál tanárok).

1922-23-as tanév Petőfi centenáriumának ünnepe. A lehetőségekhez képest igen fényesen ülték meg, gyarapítandó a költő kultuszát. Ekkor került márványlap diákkori lakóházának helyére. A következő évben megalakult helyi cserkészcsapat is Petőfi nevét vette fel. A csapat vezetői Künsztler János és Karádi János tanárok voltak, kezdetben 23 diák jelentkezett, később számuk megsokszorozódott.

 

1926-ban az aszódi evangélikus egyház presbitériuma úgy döntött, hogy átadják a főgimnáziumot a bányai egyházkerületnek, azzal a céllal, hogy az intézmény jövőjét biztosítsák. Ezekben az években az állami felügyelet is meg volt elégedve az iskola eredményeivel, anyagi támogatásuk révén 1929-ben megtartották az új épület alapkövének ünnepélyes letételét.

2 év múlva (1931) az új épületben kezdték a tanévet. Közel 350 diák tanult már a minden igényt kielégítő, korszerű épületben. A tanévek azonos ritmusokban bonyolódnak egymás után. Ekkortájt vezetik be a Bocskai-egyenruhát, egy helybéli szabómester készítette el a magyaros ruhákat, különböző hagyományok mélyültek el (pl. a tanársírok gondozása), egyre népszerűbbé váltak az ifjúsági önképzőkörök (irodalmi, sport, fotó).

 

1937-ben az öregdiákok találkozóján elhatározták, hogy szobrot állítanak neves költőnknek, Petőfinek.1939 májusában ünnepélyes keretek között avatták fel a szobrot,(Morzsa-Morhardt Gyula, öregdiák készítette) amely még most is ott áll a már állami gimnázium épülete előtt. Ekkor még senki nem gondolta, hogy néhány év múlva már nem működik az evangélikus főgimnázium.

A háború első éveit még nem érezték meg Aszódon sem, a diákok között több öregdiák, s forrás alapján is állíthatjuk, hogy nem érvényesülhettek a zsidótörvények pontjai, a tanárok és a diákok nem különböztették meg egymást hitük szerint. Sőt! A katolikusok, protestánsok és zsidók között gyakoriak voltak a beszélgetések a hitbéli dolgokról. A diákok együtt gyűjtöttek a katonáknak, ill. várták vissza a fronton teljesítő tanárokat, diákokat.1943 után azonban elérkezett ide is a fegyveres harc. 1944.március 19-én a német csapatok megszállták országunkat és az ezt követő bombázások következtében április elején beszűntették az oktatást. A gimnázium zsidó diákjait, ugyanúgy mint az aszódi zsidó felnőtteket gettóba gyűjtötték, majd elszállították őket a német koncentrációs táborokba. Az 1944/45-ös tanév elindult ugyan, de októbertől ismét szünetel a tanítás, a front már ezen a vidéken járt.

 

Az iskola a második világháborút követően

Az oroszok 1944 decemberében jelentek meg itt, s a gimnázium szabad préda lett.

Nagyon kevés tárgyat, illetve dokumentumot tudtak megmenteni a gimnáziumot féltők. A berendezésből szinte semmi sem maradt.

Igaz 1945 tavaszán újra indították az iskolát, de csak rövid ideig maradhatott meg az evangélikus jelző. 1948. július 1-én államosították a gimnáziumot.

A rendszerváltás után, 1994ben indult újra az evangélikus szellemű gimnázium. Az új (mai) épületébe 1997-ben költözhetett át. s 1 év múlva leérettségizhetett az első osztály a rendszerváltoztatás után. (1998)

Vélemény, hozzászólás?