Köszöntjük honlapunkon!

Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, Általános Iskolája és Kollégiuma

Aszódi Evangélikus Gimnázium (EGA)

2170 Aszód, Régész u.34.

Tel.: 06-28-400-611

Információs e-mail cím:
aszevgim@gmail.com
info@egaaszod.hu

Iskolatörténeti Múzeum e-mail cím: egamuzeum@gmail.com

„Egyszer volt egy iskola”…

Írta egy „öregdiákunk” a visszaemlékezésben, akiben kedves kollégánkat is tisztelhetjük néhány éve. Ez az iskola, az Aszódi Evangélikus Gimnázium 1994-ben indult újra. Lassan már 30 éve…. Ha ezt az időt nézzük, akkor fiatalok vagyunk. Ha azt nézzük, hogy az evangélikus egyház 1727-ben alapított iskolát, akkor az már szép idő, tekintélyes történelmi múlt. Fontosnak tartjuk elődeink, a schola latina, a kisgimnázium, az algimnázium és a főgimnázium hagyományait, eredményeit és szellemiségét megismerni és tovább folytatni. Ennek a célnak az érdekében jött létre az Iskolatörténeti Múzeum 2003-ban.

Drexler Győző történelempályázat 2018/2019

Drexler Győző történelempályázat

A 2018/19-es tanévben az Iskolatörténeti Múzeum, a történelem munkaközösség és a Rákóczi Szövetség helyi szervezete két témában hirdette meg pályázatát. Összesen 21 diák adott be tanulmányt. Az egyik téma a közelgő évforduló okán Trianon emlékezete a Galga-mentén, Aszódon és gimnáziumunk életében. Helyezettek:

  1. Varga Berta, 9/a
  2. Tóth Deniza, 10/b és Viktor Máté, 10/d
  3.  Farkas Csenge, 9/c

A másik témát szintén helytörténet, ill. családtörténet keretein belül dolgozták föl a diákok, amely a 2. világháború utáni kitelepítés folyamatához kapcsolódott. Alkalmuk volt családjuk, ismerőseik körében interjút készíteni, vagy az Iskolatörténeti Múzeumban elhelyezett visszaemlékezéseket meghallgatni és a szakirodalommal együtt feldolgozni.  Helyezettek:

  1. Kovács Regina, 11/c
  2. Schlenk Viktória 11/d 
  3.  Pachert Soma, 11/b

Jutalmuk a könyveken kívül egy budapesti múzeumlátogatás lesz május hónapban. Idén is a Petőfi-napon kaptak lehetőséget a díjazott kutató diákok arra, hogy röviden összefoglalva bemutathassák pályázatukat.

Gratulálunk a győzteseknek!

Drexler Győző történelempályázat 2016/17

Drexler Győző Történelempályázat 2016/17

Az 1947-ben érettségizett, muzeológus öregdiákunkról elnevezett pályázaton az idén három témát hirdettünk meg kutató diákjainknak.

 Az aszódi diákok 1916-ban érettségiztek először a főgimnáziumban. Meghívásos pályázatban Tóth Laura és Varga Adrienn 11/c osztályos tanulókat kértük fel, hogy elemezzék a két világháború közötti időszak érettségi vizsgáit. Köszönjük munkájukat.

A pályázat másik témája szintén erre az időszakra (1920-1944.) vonatkozik, a gimnázium hit-és erkölcsi élete, s a reformáció 400. évfordulójának megünneplése. A meghívásos pályázat két kutatója Bélész Tamara és Horváth Csenge, 8/b osztályos diákjaink. Köszönjük munkájukat.

A harmadik téma:  A reformáció, különös tekintettel Luther Márton életére, tevékenységére. Ebben a kategóriában hirdetünk helyezetteket:

 Emléklapot kap Makádi Gréta, 9/ d osztályos tanuló

Oklevelet kap,

harmadik helyezettként Babecz Balázs 10/d

második helyezettként   Mahó Dorina 10/c

első helyezettként   Karácsony Anna és Papp Bence  10/d osztályos tanulók.

Gratulálunk! Jutalmuk budapesti tanulmányi kirándulás lesz május hónapban.

 

ÉRETTSÉGI 100

November végén az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium galériáján kamara kiállítás nyílt, melyen az 1916-os, első érettségi vizsgálatról emlékeztünk meg. Jelenlétükkel megtiszteltek bennünket a Váci Szakképzési Centrum Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakgimnázium és Kollégium igazgatónője, Némethné Holló Krisztina és tantestületének hat tagja. A megemlékezést Dr. Roncz Béla igazgató úr nyitotta meg, majd 2 növendék verse után megtekinthettük az 1948 előtt tanító tanárok és egykori diákok személyes tárgyait, (pl. Keken András, Nagy Imre) illetve eredeti tankönyveket, és nem utolsó sorban néhány érettségi bizonyítványt és tablót is. A kiállítás anyagát az Iskolatörténeti Múzeum gyűjteményéből válogatta Debrődiné Dobóczy Mária tanárnő.

A megemlékezésen részt vettek az Aszódi Öregdiák Egyesület tagjai és vendégeik (10 fő). A kiállítás megtekintése után kerekasztal beszélgetésre került sor a gimnázium könyvtárában. Az első érettségi, amely nagy jelentőségű volt az gimnázium életében, éppen az 1. világháború közepén zajlott. Megemlékeztünk Lux Sándor tanár úrról, aki az olasz fronton esett el, a diákokról, akik vállalták a haza védelmét, s nem térhettek vissza az alma materbe (Csörgi János, Vankó Mihály, Csendes István).

Az Egyesület vezetője, Zalán Péter tartott egy rövid összefoglalást a főgimnáziumról, az érettségi vizsgálatokról, a vizsgabizottság szerepéről, összetételéről. Az azt követő beszélgetésen több generáció vett részt, jelen volt az iskolának két nemrég érettségizett tanulója is Csörgi Katalin és Tasnádi Anikó, az újraindított gimnázium 1. érettségizett osztályból, Berta Nóra és Kuris Barbara, akik tapasztalataikat mesélték el összevetési alapul a múlttal és alapul a jövő érettségi vizsgáinak változtatására is. A diskurzust érdeklődéssel hallgatták a még érettségi előtt álló diákjaink.

Szó esett továbbá a jövő oktatásáról, annak esetleges hibáinak felvázolásáról. Hangsúlyt fektettünk az érettségi vizsgák tárgyaira is és azoknak az előnyeire illetve hátrányaira, külön kiemeltük még a „nem tudás” pótlásának a fontosságát és felvetéseket tettünk ennek a problémának a kiküszöbölésére is. Számomra nagyon érdekes volt az idősebbek féltő gondolatait hallgatni s összevetni a mi, a „z” generációnk véleményével.

Mersva Dániel, 9.a

Nyomot hagytak…

Néhány iskolatársammal részt vettünk a 2016-os Drexler Győző Iskolai Történelempályázaton, amelynek egyik témája volt: a II. világháború családom emlékezetében. Ebben a pályázatban be kellett mutatnunk a II. világháborút és egy interjút kellett készíteni egyik, akkor élő családtagunkkal.  Ebben a kategóriában nem lett 3. helyezett, hanem akik kiemelkedő interjút írtak, különdíjban részesítették őket. Tanulmányi kirándulást tehettek – mind a 12 diák -, az Országos Széchényi Könyvtárba és a Magyar Nemzeti Levéltárba.

  Az intézményekbe 2016.05.19-én tettünk látogatást. Először az Országos Széchenyi Könyvtárat nézhettük meg. Őszintén szólva, én még sose láttam és nagyon kíváncsi voltam rá. Az osztálytársam, aki szintén eljöhetett velünk nagyon boldog volt, hisz még magát a budai várat sem látta. A könyvtár hatalmas volt. Mikor beléptünk két nagy szobor fogadott minket. Láthattuk az alapító által (gróf Széchényi Ferenc) felajánlott könyveket is. Ami számomra nagyon érdekes volt az, ahogy a könyveket felhozzák a raktárakból, egy egyszerű, mondhatni kis „vonat hálózat” szállítja a könyveket az olvasóterembe. A könyvtár modern részei után megnézhettük az egyik olyan termet, ahol a régi könyveket tartják, restaurálják. Maradandó élmény volt több száz éves könyveket látni és megérinteni.  Nagyságuk, borításuk, illatuk, és oldallapjaik egészen mások voltak, mint a mai könyveké. Az, hogy ilyen könyvek még fenn maradtak hihetetlen egy olyan generáció számára, mint amilyen én is vagyok, akik a modern technológia korábban kezdtek felnőni (pedig én még szeretek olvasni). Szerintem fontos, hogy ezeket a könyveket megőrizzük a jövő kor számára, hisz rengeteg dolgot tanulhatnak/tanulhatunk belőlük.

  Második megállónk a Nemzeti Levéltár volt. Itt híres emberek aláírásait tekinthettük meg. Igazából erről nem nagyon tudok mit írni; el kell menni, meg kell nézni. A tárlatvezetőnk rengeteg érdekes dolgot mesélt az aláírásokkal kapcsolatban. Láthattam olyan nagy emberek kézírásait, mint: Ferenc József, Mária Terézia, Albert Einstein, Ady Endre, Kádár János és – igaz őt nem tartom nagy embernek, mégis történelmi szemmel fontos személy -, Hitler aláírását is.

  Számomra felejthetetlen volt ez a kirándulás és úgy gondolom ezt az iskolatársaim is mondhatják, annak ellenére, hogy nagyon elfáradtunk a végére.

Novák Zsuzsanna 11.B

Az Aszódi Leánynevelő Intézet a második világháború idején

Az első világháborút követően az Intézet igyekezett a lehető leggyorsabban visszatérni a megszokott kerékvágásba. Az iskola új célokat tűzött ki, ilyen volt például a magyarság pártolása, amit a magyar irodalom tiszteletétől a magyar tanszerek használatán át a magyar ipar támogatásáig terjedt.  Igyekeztek előremozdítani a nyelvoktatást is. A németet kötelezően, a franciát pedig válaszhatóan tanulhatták a diákok. Nagy hangsúlyt fektettek ezek mellett a kézimunkában való jártasság megtanulására és az udvarias társalgás elsajátítására. Ám mindezek fejlődését beárnyékolta az egyre közeledő háborús fenyegetettség. 1938-től bevezették a légoltalmi oktatást, majd 1940-ben már riasztó jelre kellett az óvóhelyre vonulni.  Mindezek ellenére 1942-ben hosszú előkészületek után megtartották az 50 éves jubileumi ünnepséget. A hangulatot viszont már itt is beárnyékolta a háború egyre közeledő felhője.

A háború csupán távoli fenyegetésnek tűnt az Intézmény tanárai és diákjai számára egészen 1944. szeptember 10.-ig, azaz a hatvani pályaudvar lebombázásig, ami az aszódi állomáson tovább folytatódott. A bombázás ideje egy vasárnapra esett, az Intézmény összes tagja a szokásos tanévnyitó Istentiszteleten ült, mikor a szirénák hangja az ellenséges bombázok közeledtét jelezte. A következő hetekben a pedagógusok és növendékek egyre gyakrabban használták a pincéket menedékként, akárhányszor felharsant a sziréna hangja, menekültek le. A tanárok nyugtalanok voltak, aggódtak, hogy mi lesz a diákokkal – főleg a távolról érkezettekkel-, ha a front eléri Aszód városát is. 1944. október 15-én Horthy rádióbeszéde után az Intézet, követve az elemi iskolát és a gimnáziumot kiürült. A szülők az utolsó vonatokkal hazavitték lányaikat, az épület teljesen elnéptelenedett.

 Az épületet először a háború elöl menekülők lakták be kis ideig. Nem sokkal később a németek használták elsősegély-helynek a központi épületek némelyikét. Télen végül jöttek az oroszok. Először fiatal katonák kiképzése folyt itt, majd 1944. december 20-tól hadikórházat alakítottak ki a sérült katonák részére. Az orosz városparancsnokság többször sürgette dr. Sümeghy Istvánné tanárnőt, hogy kezdjék meg újra a polgári iskolák üzemelését. Ez azonban a tanárnők hiányában meglehetősen nehéz feladat volt. Először a gimnáziumot nyitották meg a diákok előtt, majd az elemi iskolát. Helyhiány viszont páros napokon csak a 3-4. osztályosok, páratlan napokon pedig csak 1 1-12. osztályosok járhattak iskolába.
Habár 1945 tavaszától az egykori Intézet tanárnői elkezdtek visszatérni Aszódra, az internátus újbóli megnyitásáról szó sem lehetett. A német nyelvet tilos volt tanítani, csak az orosz volt az elfogadott. Oroszul viszont egyik tanárnő sem beszélt, akiket pedig Kolofont Erzsébet igazgatónő megkér, mind nemet mondtak. Bár a kórházat 1945 novemberében felszámolták, az épület használhatatlan volt iskolai célokra. Az internátus berendezése tönkrement, a könyvtár és irattár részben eltűnt, a bútorokból csak törött fadarabok maradtak. 1946 tavaszán a tanárnők a növendékek és szülők segítségével az Intézet helyreállításába kezdtek, a hosszú, lassú folyamat pedig meghozta az eredményét, a következő tanévet már tűrhető állapotok között kezdték meg a nebulók. Azonban az 1946-os parlamenti általános iskola törvénybefoglalásáva, a gimnázium beolvadt az újonnan létrejött általános iskolával. Az oktatás továbbra is evangélikus szellemiségben folyt Kolofont Erzsébet vezetésével, mégis elvesztette a volt leánynevelő eredeti rendeltetését. A következő év őszén Kolofont Erzsébet megvált igazgatói pozíciójától és nyugdíjba vonult. Ekkora azonban már igazi általános iskolaként üzemelt az intézmény. 1948 nyarán az államosítás tett pontot az egykor virágzó, ám viharos éveket is megélt Intézmény végére.

 Összefoglalta: Lados Alexandra 9.d

Versenyeredmények (2015/16)

A Drexler Győző történelempályázat eredményeit már megismerhette a diákság az iskolai Petőfi-napon (2016.márc.11.) Most közzétesszük, hogy többen is tudomást szerezzenek kiváló munkájukról. Hagyományosan 3 téma közül választhattak az esszéírók.

Az első témában az oral history módszere került előtérbe, mivel a II. világháború történéseit kellett nyomon követniük a család, rokonság körében. 1.helyezett: Sztrehovszki Diána 11.c, a II. helyezett Rosenberger Ármin 11. d osztályos tanulók. Ugyanakkor kiváló interjúk és nagyszerű családtörténetek születtek a következő tanulók tollából: D. Tóth Zsófia, Fülöp Dóra, Garczik Anna, Kalina Simon, Kerek Borbála, Mitru Nikolett, Novák Zsuzsanna, Péter Judit és Szabó Tamás.

A 2. téma hagyományos kutatói eszközöket igényelt, szép munkák születtek báró Podmaniczky Frigyes fővárost fejlesztő munkájáról. I. helyezett: Gregus Bence 11.b, II. helyezett: Pavkó Natália 9.a, III. helyezett: Karácsony Anna 9.d osztályos tanulók. Emléklapot kapott Csámpai Attila és Papp Bence kutatók.

Végül a 3. téma, szokás szerint a gimnázium életéhez kapcsolódott, vagyis milyen volt a II. világháború idején az iskola működése, zavartalan volt-e az oktatás, kik kaptak behívót a tanárok, diákok közül? A klasszikus kutatói módszerek mellett sor került az öregdiákokkal korábban készült interjúk elemzésére is. Az I. helyezett: Bálint Fruzsina 11. b, II. helyezett: Kékkő Dóra 11. d, III. helyezett: Soós Anna 9. d osztályos tanulók.

A Petőfi-napon érdekes, logikusan összeállított előadásokat hallottunk pl. Sztrehovszki Diától, Rosenberger Ármintól, Karácsony Annától, Kékkő Dórától. Gratulálunk a diákoknak a szép teljesítményükért!

Debrődiné Dobóczy Mária, szervező