Néhány iskolatársammal részt vettünk a 2016-os Drexler Győző Iskolai Történelempályázaton, amelynek egyik témája volt: a II. világháború családom emlékezetében. Ebben a pályázatban be kellett mutatnunk a II. világháborút és egy interjút kellett készíteni egyik, akkor élő családtagunkkal. Ebben a kategóriában nem lett 3. helyezett, hanem akik kiemelkedő interjút írtak, különdíjban részesítették őket. Tanulmányi kirándulást tehettek – mind a 12 diák -, az Országos Széchényi Könyvtárba és a Magyar Nemzeti Levéltárba.
Az intézményekbe 2016.05.19-én tettünk látogatást. Először az Országos Széchenyi Könyvtárat nézhettük meg. Őszintén szólva, én még sose láttam és nagyon kíváncsi voltam rá. Az osztálytársam, aki szintén eljöhetett velünk nagyon boldog volt, hisz még magát a budai várat sem látta. A könyvtár hatalmas volt. Mikor beléptünk két nagy szobor fogadott minket. Láthattuk az alapító által (gróf Széchényi Ferenc) felajánlott könyveket is. Ami számomra nagyon érdekes volt az, ahogy a könyveket felhozzák a raktárakból, egy egyszerű, mondhatni kis „vonat hálózat” szállítja a könyveket az olvasóterembe. A könyvtár modern részei után megnézhettük az egyik olyan termet, ahol a régi könyveket tartják, restaurálják. Maradandó élmény volt több száz éves könyveket látni és megérinteni. Nagyságuk, borításuk, illatuk, és oldallapjaik egészen mások voltak, mint a mai könyveké. Az, hogy ilyen könyvek még fenn maradtak hihetetlen egy olyan generáció számára, mint amilyen én is vagyok, akik a modern technológia korábban kezdtek felnőni (pedig én még szeretek olvasni). Szerintem fontos, hogy ezeket a könyveket megőrizzük a jövő kor számára, hisz rengeteg dolgot tanulhatnak/tanulhatunk belőlük.
Második megállónk a Nemzeti Levéltár volt. Itt híres emberek aláírásait tekinthettük meg. Igazából erről nem nagyon tudok mit írni; el kell menni, meg kell nézni. A tárlatvezetőnk rengeteg érdekes dolgot mesélt az aláírásokkal kapcsolatban. Láthattam olyan nagy emberek kézírásait, mint: Ferenc József, Mária Terézia, Albert Einstein, Ady Endre, Kádár János és – igaz őt nem tartom nagy embernek, mégis történelmi szemmel fontos személy -, Hitler aláírását is.
Számomra felejthetetlen volt ez a kirándulás és úgy gondolom ezt az iskolatársaim is mondhatják, annak ellenére, hogy nagyon elfáradtunk a végére.
Novák Zsuzsanna 11.B