Nagy Imre (1888-1954)

Nagy Imre, a régi gimnázium „utolsó és az új gimnázium első” igazgatója

Nagy Imre 1888. július hó 2-án Kisberzsenyben született Veszprém vármegyében. Az elemi iskola elvégzése után a Felsőlövői Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumba iratkozott be, és szerzett érettségi bizonyítványt. 1908 szeptemberében a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti fakultációjára iratkozott be, mint magyar-latin szakos hallgató. Egyetemi tanulmányait 1912-ben fejezte be.

Szakvizsga után a szabadkai városi magyar főgimnáziumhoz került ideiglenes helyettes tanárként 1912 augusztusában. 1913 nyarán az Aszódi Ágostai hitvallású Evangélikus Főgimnázium választotta meg helyettes tanárnak. 1914 februárjában szerezte meg a tanári oklevelet, az aszódi főgimnázium fenntartó testülete 1914. május 1-jén rendes tanárrá nevezte ki. Aszódon megszakítás nélkül dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. Kezdetben tanárként, majd igazgatóként tevékenykedett.

A tanári diplomán kívül megszerezte a gyorsírás tanítói oklevelet is, amelyet a budapesti vizsgáló bizottság hagyott jóvá. A gyorsírásnak éppen ez az egyik legfontosabb feladata és jellegzetessége, hogy alkalmas az élőszó követésére, rögzítésére. Az 1920-as években bekapcsolódott a Petőfi Önképző Kör munkájába, amelynek során többször is vállalta a kör tanári vezetését. Magyar szakos lévén hozzáértően, szaktudásának megfelelően segítette, támogatta az irodalom iránt érdeklődő diákokat.

Nagy Imre tagja lett az Aszódi Takarékpénztár Igazgatóságának, az aszódi Polgári Lövész- Egyesületnek, és az Óvodai Bizottságnak. Mivel evangélikus intézményben dolgozott, ezért részt vett az egyházi közéletben is, tagja volt a Gimnáziumi Bizottságnak, az Egyházi Tanácsnak, és a helyi Luther – Szövetségnek.

Az 1930-as években is gyakran vállalt közszerepet. Megválasztották az Evangélikus Egyház presbitériumi tagjának, az Országos Evangélikus Tanáregyesület választmányi tagjának. Fontos szerepet töltött be az országgyűlési képviselőválasztásokon is, miután ő lett az aszódi választókerület helyi elnöke. Ifjúsági és felnőtt polgári körökben előadásokat tartott, és az ünnepi műsorokat megtisztelte beszédeivel.

1937-ben,  Szever Pál nyugdíjazását követően Nagy Imre megkapta az igazgatói kinevezést, amelyet a tanári kar is nagymértékben támogatott. Több mint tíz évig volt az intézmény vezetője, az alapvető feladatok ellátásán túl, számos fontos esemény történt a gimnázium életében. A jelentős események közül megemlítendő, hogy az egykori diák, Petőfi Sándor tiszteletét még inkább próbálták növelni, ahogyan Nagy Imre beszédében is említette: „Nyissátok meg szíveiteket, fogadjátok be oda az ő nemes érzéseit, intelmeit, eszméit és kövessétek azokat.” A Petőfi kultuszt ápoló diákok, felnőttek elhatározták, hogy végre megvalósítják azt, hogy szobrot állítanak a híres költőnek. Az öregdiák összejövetelen megerősítették ezt a gondolatot és felhívást intéztek a közvélemény felé.

A szobrot, a gimnázium egykori tanulója, Morzsa-Morhardt Gyula készítette el, 1939. május 21-én került sor a felavatására a gimnázium épülete előtt. Az avató ünnepség fényét emelte, hogy az avatóbeszédet D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök mondta el. Egy gondolatával utalunk azokra az időszerű kérdésekre, amelyekre beszédében megfogalmazott: „Nem is neki van szüksége erre a szoborra, hanem nekünk, a most élő és az utánunk jövő nemzedéknek.”.

Az 1939-es tanévtől kezdve, nem a megszokott rendben zajlottak a tanévek, mivel új tárgyak kerültek oktatásra, mint például légoltalom, új képzési forma, mint például a leventeoktatás. Megjelent a háborús propaganda, az elsősegélynyújtó tanfolyam. Az ország háborúba lépésével a tanárok, majd a diákok közül is egyre többen kerültek ki a frontra. Már lehetetlen volt a hagyományos értelemben vett oktató-nevelő munka. Ugyanakkor Nagy Imre igazgatóként igyekezett az iskolát fejleszteni, a diákok érdekeit szolgálva. Ezekben az években indult el az országos magyar falusi tehetségmentő mozgalom, a társadalmi és szociális nevelésre való nagyobb odafigyelés. Ekkor terjedt el jobban a filmvetítés, s a filmoktatás.

A háború utolsó évét, az 1944/45-ös tanévet így nyitotta meg az igazgató: „Nehéz viszonyok között nyitottam meg az 1944/45. tanévet. Félelem és aggodalom szállta meg akkor a szíveket a politikai és a hadi események folytán, a kétségeket igyekeztem a tanulók szívéből eltávolítani, hitet és reménységet ültetni helyükbe.”

1944 őszén a hadi események is elérték Aszódot, támadtak a szovjet csapatok és a tüzérségi párbaj következtében több belövést is kapott a gimnázium épülete. A tanévet többször megszakították, mivel egyáltalán nem voltak biztonságosak a feltételek. Az iskolát közel egymillió pengő kár érte. A harcok elmúltával, a romok eltakarítása után újraszervezték az oktatást. A tanítás áprilisban kezdődött el, s júniusban megtartották az érettségi vizsgálatokat is. A következő tanévet is mostoha körülmények között töltötték a diákok és a tanárok. Hiányoztak a tárgyi feltételek, megfelelő tanterem, tankönyv, füzet, stb. a személyi feltételek sem voltak elegendőek, mivel a tantestület sem vált még teljessé. a bizonytalanság a diákok magatartásában, tanulmányi eredményében is megmutatkozott.

Nagy türelemmel és odafigyeléssel irányította az egyházi gimnázium működését még három évig, (1948) majd az államosított intézményt egy évig.