Az Intézetben működő ifjúsági szervezetek

Az ifjúsági Luther szövetség

Az 1927-ben megalakult ifjúsági szervezetnek a célkitűzése az volt, hogy a szövetségbe tartozó növendékeket emberszeretetre és önállóságra neveljék. Nagy szerepet kapott még a másikon való segítség gyakorlása, az önzetlen jótékonykodás.  A Szövetségben minden évben az elnöki tisztet egy diák töltötte be, akit az osztály képviselőkkel együtt szavaztak meg a diáktársaik. Saját pénzgazdálkodásuk is volt, előfordult, hogy ennek megteremtése miatt a lányok lemondtak pl. egy-egy jobb uzsonnáról.

A Szövetség tagjainak fontos volt az önzetlen segítség másoknak. Erre kiváló példát ad 1932. december 19-e, amikor is a lányok 12 szegénysorból származó, evangélikus elemi iskolást vendégeltek meg. Karácsonyfát állítottak, és különböző kis csomagot állítottak össze cukorkákból és süteményekből. Emellett vállalták, hogy a fenti gyerekek közül kettőt a pártfogásuk alá vesznek. Ez azt jelentette, hogy karácsonykor és tavasszal teljesen felruházták őket a növendékek által varrt ruhákkal, cipőket varrattak nekik, játékokat és tanszereket ajándékoztak nekik. Segítettek egy idős, tehetetlen asszonyt. Rendszeresen meglátogatták és naponta ebédet vittek neki.

A szövetségi tagság, természetesen önkéntes volt, de aki belépett az elkötelezte magát a jótékonykodás gyakorlása mellett. Az összejövetelek valódi munkadélutánok voltak, ahol meleg alsóruhákat, kesztyűket, harisnyákat varrtak, ajándékokat készítettek a támogatottjaiknak.

Az eredeti célkitűzéstől továbblépés az 1931/32-es tanévben történt, amikor az egyesületi célt négy pontban jelölték ki: tökéletességre való törekvés, munkaszeretet, jótékonyság gyakorlása és a valláshoz való töretlen ragaszkodás.

Később, Lindner Vilma tanárnő vezetésével egyre inkább előkerült a misszió témája. A kéthetenti összejöveteleken a misszionáriusok életével és munkájukkal foglalkoztak, dolgozatok is írtak róluk.

1938-ban a vallásos érzés erősítése vált kiemelté a Szövetségben. Bevezették a napi bibliaolvasást, a heti bibliaórákat, az őszi és tavaszi csendesnapokat. 1941-re már minden protestáns növendék a Szövetség tagja volt. Lelkesen látogatták az összejöveteleket, bibliaórákat, és ünnepélyeket. A rendszeres szeretetmunkával és gyűjtésekkel pedig támogatták a rászorulókat.

A Szövetség egészen 1944 őszéig működött, amíg a háború végérvésenyesen végett nem vetett az ifjúsági szövetségnek.

A Jókai Önképzőkör

A növendékek évente megalakított szervezete, melynek tagjai a 3-4. osztályosak voltak, a vezetést pedig a tanárnő végezte.  A tagok maguk választották az elnököt, a jegyzőt és a titkárt, a tanárnő feladata az irodalmi ízlés fejlesztése, az ott folyó munkák ellenőrzése, és az ismeretek bővítése volt.

A körben a tanulók dolgozataikat felolvasták, megbeszélték, szavaltak, muzsikáltak, ezek mellett kisebb színdarabokat is előadtak. Ünnepi alkalmaikon megemlékeztek többek között Petőfi Sándorról, Richard Wagnerről, de Arany János emléknapot is tartottak.

A legaktívabb önképzőköri év az 1932/33-as tanév volt. A májusi ülést nyilvánosan hirdették meg, amire szép számú közönség gyűlt össze. Később, évről évre látványos ünnepélyeket rendeztek, pl. 1940 júniusában megtartott ülésen Aszód környéki népviseletbe öltöztek és népdalokat adtak elő. Voltak, akik a környékük szokásait, népviseletét ismertették, mások Hévízgyörki dalokat énekeltek.

 

Sportkör

Az 1940-ben megalakult, ám a háború miatt rövid idegig működő sportkör mindenkori elnöke Kolofont Erzsébet igazgatónő volt. A sportkörnek minden beiratkozott tanuló a tagja volt.

Három szakosztály működött a sportkörben: torna, játék és atlétika. A foglalkozásokat a tornateremben és az udvaron tartották. Uszodája nem volt az Intézetnek, ennek ellenére 25 lány tudott úszni. Ősszel és tavasszal a növendékek teniszeztek, télen az iskola kertben ródlizhattak, illetve korcsolyázhattak. A tanév végén nyilvános tornaünnepélyt rendeztek.

Az 1942/43-as tanévben tagdíjat is lehetett fizetni a testnevelési alapra. A sportköri munka két csoportban folyt, heti egy-egy órában. Az évvégén azok a lányok, akik a szakosztályok versenyein jó eredményt értek el díjban részesítették.

Sajnos ennek a szervezetnek is a második világháború vetett véget.

Forrás: Detre János (1991): Az Aszódi Leánynevelő Története, Aszód, Petőfi Múzeum.

Összefoglalta: Lados Alexandra 8.d